Ómama receptjei

omamaNéha olvasok szakácskönyvet is, amikről nem szoktam itt írni, mert nem érzem olvasónaplóba valónak a témát, de most ezzel itt kivételt teszek. Az Ómama receptjei egy kis füzetke, 44 oldal, Sopron és környékének jellegzetes ételeit tartalmazza. Ezek néhány kivételtől eltekintve poncichter ételek. A poncichter szó soproni szőlősgazdát jelent, és a német Bohnenzüchter, azaz babtermelő szóból ered. Arra utal, hogy a soproni szőlősgazdák a szőlőtőkék között hagyományosan babot termeltek, a szőlőtőkék közötti árnyékban ugyanis nem nagyon szeret semmilyen növény, de a bab az pont igen, ráadásul tápláló is. A poncichter-ételek, vagyis a jellegzetes Sopron környéki ételek jelentős része tartalmaz ezért babot, nagyon tipikus itteni kaja a babos pogácsa és a babsterc. Ezenfelül sok káposztás és boros étel (borlevesek) került még a könyvbe. A poncichterek nem voltak dúsgazdagok, szóval ezek néhány kivétellel olcsó, laktató ételek.

A sütemények között szerepel a Böllers’n, ami kifejezetten ágfalvi specialitás (Ágfalva egy Sopron melletti kis falu, nagy arányú német ajkú lakossággal). A Böllers’n egy viszonylag munkaigényes rumos diótorta, jó sok dióvaj és vajjal, nem olcsó, így hagyományosan évente egyszer sütötték, búcsúkor. Nagyon durva cucc, egy szeletnél többet senki nem bír belőle megenni, ami nem is baj, egyik évben kiszámoltuk, hogy egy egész torta 9000 kCal-t tartalmaz. A nevét a hagyomány szerint onnan kapta, hogy 1809-ben az Ágfalván elszállásolt francia katonák (30 nyalka francia pattantyús) épp jókor jöttek és kaptak a tortából, de hogy a “francia katonák kínálása” mi németül és abból hogyan alakult ki a Böllers’n szó, arra sajnos nem emlékszem.

A szakácskönyvet, illetve füzetet a Sopron és környéke német kultúrklub állította össze, ami főként német ajkú Sopron környéki néniket jelent. Meg is sütötték az ételeket a könyvben szereplő fotók kedvéért, a könyv hátoldalán a sütő-főző nénik láthatóak Mici nénitől Gréti néniig, nagyon aranyosak. Bővebben itt van róluk egy cikk. Természetesen a kiadvány a magyar nyelvű mellett németül is megjelent.

Egyébként szerintem nem soproniak számára 1-2 kivételtől eltekintve semmilyen igényes gasztronómiai különlegességet nem tartalmaz a kiadvány, ellenben ha stercet vagy babos pogácsát akarnánk sütni, akkor itt vannak a jól kipróbált receptek.

Szilvási Lajos: Egyszer-volt szerelem

Az Egyszer-volt szerelem a Bujkál a Hold folytatása, és itt Szilvási már meg sem próbálja rejtegetni a monadnivalót, ez full kommunista propaganda, olyan demagóg, hogy öröm nézni. De komolyan vicces, olyanok vannak benne, hogy Péter rágyújt valami jó magyar cigarettára, igazi, erős, kemény dohány, amitől felébredsz, nincs ám benne ópium, mint a Pall Mall-ben, és a sör is igazi, férfias ital, nem a nevetséges gyömbérsörnek csúfolt üdítő. Az ismert valóság minden fontos, és minden apró eleméről kiderül, hogy egyedül a szocialista Keleteurópában lehetséges normális életet élni.

egyszervoltszerelemHolló Péter, a tékozló fiú tehát jó útra tér, megjön az esze, és hazatér Sopronba a balul sikerült kanadai kaland után. Újra beiratkozik az egyetemre, ahová nehéz visszailleszkednie, mert a rengeteg élettapasztalatával nem passzol a középiskolapadból épp csak kiesett taknyosok közé. Sokan neheztelnek is rá a disszidálás miatt, de azért nyugodjunk meg, egy ponton kiderül, hogy a magyar fiatalok igazából megbocsátó, rendes emberek. Szóval Holló magányos, nem találja a helyét. A Bujkál a Holdban már kiderült, hogy egy Auerbach Krisztina nevű soproni lányba szerelmes, és hogy szerelmük balul sült el, az Egyszer-volt szerelem ezt a szálat veszi fel és folytatja. Krisztina közben leérettségizett, és építész akar lenni, de nem vették fel az egyetemre, két okból: négyes volt az átlaga, és becsületes építészmérnök apja nem járt közben az érdekében, mert nem akarta, hogy a lánya protekcióval kerüljön egyetemre. Ennyire jó arc. Krisztina ezért egy évet Sopronban tölt azzal, hogy apjának segít a belváros műemlék házainak régészeti feltárásában. Amúgy halál unalom az élete, barátai nincsenek, esténként angolozik vagy édesanyjával kanasztáznak, megszakad az ember szíve a szerencsétlen leányért.

Holló és Krisztina nyilvánvalóan egymásnak vannak teremtve, de túl büszkék ahhoz, hogy normálisan viselkedjenek. Krisztina kissé gyerekes és impulzív is, dehát 19 éves, szabad neki. Krisztina végül kitalálja, hogy akkor inkább disszidál, van valami Bécsben élő rokona, hozzá kiszökik. Vajon visszailleszkedik-e Holló Péter a soproni egyetemi életbe, illetve a szocialista Magyarországba? Vajon disszidál-e Krisztina, vagy időben észhez tér? Vajon Péter ezalatt mennyire melegedik össze a szemközti lakásban lakó, barna szemű és igen kedves, egyedülálló tanárnővel? Vajon egymásra találnak-e a szerelmesek végül? És vajon benyomja-e végül a nagyon tehetséges Krisztinát a becsületes Auerbach főmérnök protekcióval az egyetemre? Ez utóbbi kérdés egyébként igen érdekes és vitatható válasszal zárul. Maga a romantikus történet teljesen aranyos, tényleg összeillenek, tényleg drukkol az ember, hogy a buta félreértéseken lépjenek túl és jöjjenek össze. A háttér mindehhez Sopron, amit imádunk, Krisztina az Új utcában régészkedik és a Winkler úton lakik, és ha gondolkozni akar, akkor kis robogójával felmegy az erdőbe és elrágcsál egy fenyőtűt. Jelen bejegyzés szerzője is szívesen gondolkozik a soproni erdőben és gyakran rágcsál el fenyőtűt, bár kis robogója nincsen.

Szilvási egyébként valahogy nem erőltette meg magát az írással, vagy szorította a határidő, nem tudom, ennél azért tud ő jobban is írni. A történet rendben van, a szereplők jók, de a szöveg gyakran modoros és közhelyes, olyasmikre gondolok, hogy Krisztina tízoldalanként hátrarázza gesztenyebarna sörényét , pedig egyszer is sok lenne. Amikor szemlátomást nem veszi a fáradtságot az író, hogy kitaláljon egy jobb kifejezést, vagy legalább egy másikat. Ez egy korrekt, aranyos romantikus regény, jó karakterekkel, érdekes retró kommunista propagandával, de azért együnk őszinték, ha nem Sopronban játszódna a könyv, valószínűleg nem olvastam volna el többedszerre is.