Neil Gaiman, Terry Pratchett: Good omens

Korábban már olvastam magyarul a könyvet, de lehet, hogy többször is, és most kedvet kaptam hozzá angolul. Nem mesélem el még egyszer, miről szól, még mindig zseniális és imádom és hangosan nevetek rajta, és a növényeimet azóta is Crowley (a főszereplő démon) iskolája szerint nevelem. Én nagyon szerettem a fordítást, és az az igazság, hogy nem volt jobb eredeti nyelven olvasni, hanem nagyjából ugyanolyan élményt nyújtott, kivéve Agnes Nutter régies szövegeit, melyeket én sokkal viccesebbnek találtam a magyar fordításban, mint az eredeti régieskedő angol szövegben.

Terry Pratchett: The light fantastic

Mivel annyian óvtak a fordítástól, ezért angolul folytattam az olvasást. A LF A mágia színének folytatása, Rincewind és Twoflower további kalandjai druidákkal, barbárral, trollokkal és világvégével, ugyanolyan vicces, a kedvencem még mindig a Halál. Vegyük észre, hogy a tréfás kedvű kiadónak köszönhetően A mágia színe magyar kiadására a The light fantastic borítója került.

Terry Pratchett: A mágia színe

Második nekifutásom a könyvnek, egyszer pár éve már elkezdtem, de akkora hülyeségnek tűnt, hogy inkább félredobtam. Hálistennek azóta sokat finomodott az ízlésem / romlott a szellemi állapotom (kívánt rész törlendő), és bár most sem tűnt kevésbé hülyeségnek, mégis élvezettel olvastam. Bár némely poénok kicsit erőltetettnek tűntek, de ez lehet a fordítás hibája is, általában felhőtlenül kacarásztam.
A mágia színe a Korongvilág-regények közül az első. Kezdők kedvéért: a Korongvilág-regények azok, amik egy korong alakú bolygón (?) játszódnak, amelyet (a korongot) négy elefánt tart és egy teknős cipel a hátán. Egy kissé ügyetlen mágus, valamint egy jóval ügyetlenebb "turista" keveredik különféle kalandokba önhibáján kívül, miközben fenti világban vándorolnak. Eleve tetszik Pratchett humora, de amikor belebotlottam a könyvben a McAffrey-paródiába, attól készen voltam teljesen. (Kezdők kedvéért: Anna McAffrey walesi lótenyésztő- és fantasy-írónő sárkányos regényeinek paródiájáról van szó, amelyekkel korábban közelebbi ismeretséget sikerült kötnöm, ezért minden utalást értettem, kezdve onnan, hogy Lesszát Liessának hívják és egy dögös maca, egészen odáig, hogy a sárkányok feje lófej alakú). A mágia színe sajnos nem ér rendes véget, inkább olyan "folytatása következik"-jelleggel végződik, ami azt jelenti, hogy a jövőben további Pratchetteket fogok olvasni, de azt hiszem, ezúttal inkább angolul. Nem volt nagyon rossz a fordítás, csak van pl egy csomó szóvicc, aminek szerintem a fele lost in translation.

Pratchett-életrajz
Az irodalmár szerint
A Wikipedia szerint

Neil Gaiman, Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Eddig Gaiman-rajongó voltam, és egyáltalán nem szerettem Pratchettet, de ezek után esetleg kap még egy esélyt. Az elveszett próféciákat ugyanis együtt írták, és zseniális és imádom. Arról szól, hogy közeledik a világvége, megszületik az Antikrisztus, akit azon frissiben már a szülőszobán elcserélnek. Ez már önmagában számos bonyodalomhoz vezet, ráadásul a főszereplő démon, Crowley (iszonyú jó arc), és az angyal, Azirafael (antikvárius is) valójában megkedvelték a világot, és nem annyira drukkolnak az apokalipszisnak, mint az elvárható lenne. Maga az "elveszett próféciák" Agnes Nutter, a középkorban élt boszorkány jóskönyvét jelentik, amelyben kb nostradamus nehézkes, homályos, régies stílusában jósol meg olyen dolgokat, hogy pl. itt egy japán gyártmányú autó fog balesetet szenvedni. Szerepel még néhány boszorkányvadász, az apokalipszis lovasai (a Háború pl. vöröshajú maca), Madam Tracy spiritiszta és nyugalmazott prostituált, néhány gyerek, és természetesen Eb, a sátán kutyája, aki azonban a körülmények nyomásának engedve kis növésű, bozontos szőrű, kedves kutya.
Azért az látszik, hogy ketten írták, ettől néhol kicsit összedobáltnak tűnik, de a stílusa azért nagyjából egységes, a fordítás jó, csak két helyesírási hiba van a könyvben, bár az csunya (megfolyt és folytogat), a párbeszédek zseniálisak, nagyon vicces, és mindenki olvassa el. Aki szereti az ilyesmit.