Richard Morgan: Dühöngő fúriák

A könyv a Takeshi Kovacs-sorozat harmadik darabja. Az első a Valós halál, a második a Törött angyalok. A Valós halál noir-cyberpunk hangulatát nagyon szerettem, a Törött angyalokban nem volt noir és cyberpunk se sok, volt viszont misztikum, scifi és akció, nem is tetszett annyira. A Dühöngő fúriák megint kicsit technokratább, több benne a cyberpunk elem, de ugyanúgy megmarad a badass akció és a Törött angyalok marslakói által behozott nyomasztó misztikum, és ezekkel együtt talán a sorozat legjobb darabja. Emellett végre megtudjuk, mi is a sztori ezzel a sokat emlegetett Quellcrist Falconer nevű exforradalmár-filozófus asszonysággal.

A történet Harlan világán játszódik, az az a bolygó, aminek nagy részét óceán borítja, de repülővel nem lehet közlekedni a marslakók ittfelejtett orbitálja miatt, és ahol a helyszínek egy részének magyar neve van, a másik részének meg japán hangzású neve. Emiatt ne hibáztassuk a fordítót és ne keressük, mi lehetett az eredeti neve a Kossuth nevű mocsárnak, mert annak bizony Kossuth mocsár. Mindez Richard Morgan magyar származású francia levelezőtársának köszönhető, ekkor tetszettek meg neki a magyar nevek. Egyben ez az egyetlen bolygó az egész univerzumban, ahol Takeshi Kovacs nevét helyesen ejtik.

Gyilkos gépekkel vannak tele a mocsarak, a szereplők egy jelentős része nagyszámú idegrendszeri implantot visel, az évtizedekkel ezelőtti quellista forradalom után már a Cégek (magyarul a maffia) vette át a hatalmat, korrupció és politikai intrikák mindenütt, Kovacs legnagyobb szerelmét rég kinyírták, Virginia Vidaura, a Küldöttek kiképzője és egyben példaképem egy fürdővárosban füvezgetve tölti nyugdíjas éveit, a marslakók pedig, hát, náluk ugye sosem lehet tudni.

Imádom.

Amikor azt hiszed, hogy ebből a sok, bonyolult, mégis összefüggő történetszálból egészen biztos, hogy lehetetlen egy akárcsak valamennyire logikus befejezéssel előállni, akkor kiderül, hogy de, lehet. Wow.

Itt egy hosszabb ismertető a kultblogon, ahol azon fanyalognak, hogy valóban klassz a társadalmi berendezkedés, azonban túl sok a lövöldözés és Morgan biztos túl sok Zs-kategóriás akciófilmet nézett. Én nem sokalltam az akciót, de könnyen lehet, hogy én is túl sokat néztem.

Advertisements

Richard Morgan: Törött angyalok

Hajaj. Annyira szerettem ennek a könyvnek az előző részét. Abban cyberpunk van és detektívnoir és hangulat és atmoszféra. Különben ez se rossz, mert nem rossz egyáltalán, csak az előzőhöz meg a várakozásaimhoz képest. Ez nem noir, csak akció-sci-fi, bár annak nem rossz.

Ott vagyunk valami bolygón a cyberpunk jövőben, az emberek tudattokban hordják a tudatukat. Takeshi Kovacs még mindig jóképű és vagány ex-Küldött, jelenleg az adott bolygó polgárháborújában tevékenykedik aktívan, amikor visszautasíthatatlan ajánlatot kap. Takeshi Kovacs különben igazi nőknek való akcióhős, mindig borostás, dohányzik, sármos, néha köcsög, de a szíve mélyén kedves, persze vakmerő is és istentelenül jó az ágyban, szóval beleszerettem már két könyvvel ezelőtt. Visszatérve a történethez. Kiderül, hogy van egy ásatás, ahol az idegen lények hátrahagyott cuccai közt egy csillagkaput is találtak, sőt, nem csak azt, hanem ami mögötte van, az még izgalmasabb. Ezekre persze számos érdekcsoport igényt tart, harcolnak érte mindenféle eszközzel, evolúcióra képes intelligens félig-kütyü-félig-élőlény fegyvereket és korrupciót, csalást és árulást is beleértve. De igazából nem ezektől kell félni, nem bizony, hanem Attól, Ami A Kapu Mögött Van. Ami egyébként nem sima szörny vagy ilyesmi, hanem jól kitalált misztikus félelmetes ööö jelenség.

Mondom, ez egy izgalmas science-fiction-akcióregény (van ilyen szó?), nincs vele semmi baj, csomó üldözés, lövöldözés, idegen lények vagy micsoda, némi misztikum, meg még több lövöldözés, fordulatos meg minden, csak nincs meg benne az Altered Carbon-ra jellemző különleges hangulat és így fanyalogni vagyok kénytelen.

Richard Morgan: Valós halál

"A cyberpunk és a keményvonalas detektívregény lenyűgöző ötvözete" /The Timestól idézik ezt a borítón/, és előrebocsátom, hogy a lenyűgözővel tudok azonosulni. Cyberpunkot sosem olvastam, és tudom, hogy mi az, de nincs vele sajátélményem, a noire-t viszont felismerem. Tehát igen, valóban klasszikus detektívregény, az ex-elitkatona vagány(kodó) főhős jamesbondosan megdugja milliomos megbízója dögös szőke nejét and such (csak azért merek spoilerezni, mert ezt már a fülszövegben is elárulják). Mindemellett annyiban nem klasszikus detektívregény, hogy a 25. században játszódik, az emberek a tudatukat a tudattokjukban tárolják és bármikor letölthetik egy új testbe. Ha valaki meghal vagy börtönbe kerül, az csak "tárolóba" kerül, és majd letölthetik a tudatát új "burokba". Ezek a dolgok persze egészen új típusú bűnelkövetésre adnak lehetőséget, de nem baj, mert a főhős, mint mondtam, érti a dolgát. Különös neve – Takeshi Kovacs – egyébként onnan ered, hogy Morgannek bejöttek a japán és a kelet-közép-európai nevek, valamint volt egy Kovacs nevű francia levelezőtársa. Nekem már eleve az nagyon tetszett, hogy detektívregény-klisék cyberpunk környezetben, bejött az író humora is, és mindehhez még külön csemege volt, hogy a messzi-messzi Harlan világán Új Pestnek nevezik a várost, meg hogy Kovacs nevét persze senki sem tudja helyesen kiejteni. Nem beszélve a katolikusokról. 
Annyira tetszett a könyv, hogy a fordításra sincs kedvem igazán beszólni, az a benyomásom támadt, hogy egy nem túl tapasztalt, ám annál lelkesebb fordítóról van szó, aki mondjuk néha kicsit bénán ültetett át a magyarba káromkodásokat és speciális kifejezéseket, de amúgy vicces és gördülékeny. Azért azt jegyezzük meg, hogy könyv eredeti címe – Altered Carbon – sokkal jobb.

rpg.hu ismertető
Richard Morgan oldala
Wiki