Alan Moore, Kevin O’Neill: The League of Extraordinary Gentlemen

Elnézést a hosszú hallgatásért, mostanában nem olvastam sokat, mert épp férjhez mentem, de nem fordul elő többet. A hosszú című képregényt kb a férjem kezéből néztem ki: "olvastam" Pléh Csaba: A természet és a lélek c. pszichológiai/filozófiai művét és közben azt nézegettem, wow, milyen jó léghajó van a pasim képregényében meg jé, szörny, jé, tengeralattjáró meg milyen szimpatikus fura női főhős. És tényleg jó: steampunk London (kedvenc kitalált helyszínem ever), brit-úriemberes szöveg, kínai főgonosz, Némó kapitány, Láthatatlan Ember, nyomi Dr. Jekyll, tengeralattjáró, léghajó, opiátfüggő kiöregedett kalandor, titkos találmány, kaland, izgalom, cselszövés. Ja, és a kedvencem, Miss Murray, Drakula exnője, aki remek, talpraesett, hisztériás, és kissé vérszegény karakter. Szó szerint értve a vérszegényt, hahaha.
És nagyon szép könyv is, úgy értem, szépen megrajzolt, szép kivitelű, meg külön tetszenek a "korabeli" ajánlások és figyelmeztetések (hogy itt pl véresebb részek jönnek, "which our sensitive Lady readers may wish to avoid"). Ez olyan képregény, amit a magamfajta, szubkulturálisan alulművelt* olvasó is szeretni fog.
A Szövetség c. film készült belőle, amit nem láttam, de állítólag nagyon rossz.

*Tavaly ilyenkor még azt hittem, a képregény = Garfield a Metróújságban.

Endless-cikk a League…-ről
Egyéb tudnivalók Alan Moore-ról