Kleinheincz Csilla, Járdán Csaba (szerk.): Hetvenhét

Egy antológia, nagyon jó alapötletből: magyar népmesék fantasy/sci-fi átíratban. A kötetben összesen 14 novella található, az első hét a kiadó pályázatára érkezett, nyertes művek, a második hét pedig neves magyar kortárs fantasy-írók (akik közül nem sokról hallottam, mivel sznob vagyok) művei. A kötet ennek megfelelően elég vegyes, Hó, tükör, almák* sajnos egy sincs benne, de azért egy rendes antológia: van mondjuk 3-4 nagyon jó, pár jó/átlagos meg egynéhány siralmas írás benne. Furcsa módon az első hétben és a második hétben körülbelül megegyezik a jó:átlagos:siralmas arány, pedig az ember azt hinné, hogy a jöttment pályázók biztos nem írnak úgy, mint a neves kortársak.
Inkább megmondom, melyek voltak a kedvenc írásaim. Az első hét közül Hernád Péter: Az elhárítók tetszett nagyon, ami sci-fi, és amelyben kiderül, hogy a Kis Gömböc valójában egy sikeres szíriuszi behatolás volt, amit a népnyelv meseként őrzött meg, engem kicsit a sci-fi hőskorára emlékeztet; valamint Kolozsvári Zsófia: Három csomó-ja, ami Tündér Ilona-sztori a másik nő oldaláról, de nem ezért tetszik, hanem mert nagyon aranyosan jókais a stílusa. A második hétből Molnár B. Gábor: Árgyélus és Balga, ami misztikus fantasy-történet mezítlen tündérlánnyal, halott várossal, aranyalmákkal; és Juhász Viktor: Az Erdőntúl, amit már olvastam egyszer korábban, de még mindig hátborzongató: forgatócsoport kíséri el a sárkányölő ifjat és valóságshow-szerűen tudósítanak róla közben, de nem ezért tetszik, hanem azok a lények, varázslatok, sárkány, repülő kastély, nagyon… bizarrak és félelmetesek. Ezeken kívül is van még néhány, amit érdemes elolvasni, mert aranyos vagy ötletes, és mint minden antológiában, van néhány, amit nem érdemes, de ezeket nem emelném ki külön, mert nem szívesen szabadítanám magamra néhány neves kortárs fantasy-író teljes rajongótáborát.

*Neil Gaiman zseniális Hófehérke-átírata, a Tükör és füst c. kötetben jelent meg.