Hárs László: Biri és Bori

biriesboriÁltalában elég elnéző vagyok gyermekkori kedvenceimmel, de a Biri és Bori tényleg csalódást okozott. Érdekes, mert a kedvenc könyvem volt tizenegy-tizenkét éves koromban, és úgy emlékeztem, hogy az a tanulság, hogy a félénk kislányokból (mint én) is lehet vagány csaj. És valóban részben ez a tanulság, azonban emellett még ez is, hogy a vagány csajok nem kellenek a fiúknak, hanem a lesütött szemű, védelemre szoruló leányok kellenek inkább. Tehát ha pasit akarsz, akkor inkább ne vagánykodjál túlzottan. Érdekes, hogy ez anno elkerülte a figyelmemet.

A történet alapötletét bevallottam az Istenhegyi székely leány c. Jókai-novella szolgáltatta, ahol is az apuka és egy db lánya a külvilág felé eljátszották, hogy valójában két lánya van. Erre azért volt szükség, mert a férfias, kemény nő meg tudja majd védeni a várat, de nem fog tudni férjet szerezni, míg a szende cukiság pont elllenkezőleg. Épp Lóna és Szendile történetét olvassa a nagyvárosba szakadt vidéki fruska, Biri is, amikor a gonosz fiúcsapat beleköt a parkban. Birinek az az ötlete támad, hogy “lesz” egy vagány ikernővére, Bori, aki majd szembeszáll a fiúkkal és megvédi a kis Birit is. Biri és Bori természetesen nem járnak együtt a parkba, mert utálják egymást, így felváltva mutatkoznak csak. Kissé sikerül a házbeli gondnokot, Bircsák nénit is megtéveszteni, így egy ideig ő is azt hiszi, hogy a lakók csak egy unokahúgot jelentettek be, holott kettő lakik ott.

Mindez a hetvenes években játszódik Budapesten, a főszereplők 14 évesek. A vagányság itt csőnadrág, tupírozott frizura, és “apafej”. A vagányság gyakran erőltetett, az emberek nem beszélnek így az életben, a szöveg humorosnak szánt fordulatain egyáltalán nem nevetek, bár be kell látnom, hogy nem én vagyok a célcsoport, és emlékszem, hogy kiskoromban sokadszorra is nagyon viccesnek találtam azt, hogy “vigyázz, mert feldobok egy pofont és alátartalak”. Leginkább a szöveg nem tetszett, rosszul megírtnak tűnt, tele felesleges poénkodással. Kár, mert az alapötlet jó, és maga a történet is elmenne. A mellékszereplők közül Bircsák néni, a mindig vánszorgó gondnok a legjobb, ő tényleg vicces néha.

Számomra ez mindig kérdés, hogy vajon jogos-e egyáltalán újraolvasva megítélni ezeket a könyveket, hiszen annak idején, amikor még én voltam a célcsoport, tényleg nagyon tetszett, izgalmas volt és vicces, és azt az üzenetet vettem le belőle, ami akkor nekem épp aktuális volt.

Fehér Klára: Oxygénia

Az Oxygénia Fehér Klára talán kevésbé ismert scifi-regénye, habár a műfaji meghatározásban kissé bizonytalan vagyok. A történet ugyanis  a jövőben, illetve az űrben és egy másik bolygón játszódik, a tudományos megalapozottsága nemlétező. Ez annyira szembetűnő, hogy a szerző előszóban szabadkozik, és elismeri, hogy fogalma sincs a kémiáról, fizikáról és biológiáról, ő csak egy regényt akart írni. Ez a tudománytalanság a könyv fő gyengéje szerintem, mert amúgy klassz.

konyv_oxygenia_medPeter és July nászútra utaznak az űrbe, ez a jövőben igen divatos szórakozás. (A földi jövő egyébként igen hasonlatos A földrengések szigete jövőképéhez, világbéke, lemosható műanyag). Egy furcsa, lila színű bolygó közelében egy apró meghibásodás miatt Peternek rövid űrsétát kell tennie, amin eltűnik, és a bolygón találja magát. A bolygó rettenetesen nyomasztó, és még annál is nyomasztóbb, ez pedig részben a környezetszennyezésből, részben a társadalmi berendezkedésükből ered. Van egy alsó népréteg, akik egyforma városaikban (a Kiszolgálóvárosok) vegetálnak. Itt minden közös, a magántulajdon nem létezik. Mindenkinek ingyen jut ruha, élelem, játék, igaz, hogy csak egyféle ruha van, csizmából is csak egyféle, és a gyerekek játéka is egyféle. Mindenki futószalag mellett dolgozik gyárakban, ahol nem lehet tudni, mit termelnek. Könyvek nincsenek, csak néhány tankönyv, ami az uralkodó eszmét sulykolja, és a tévéadásban is csak a népbutítás megy. Néhány másik város az értelmiségi réteg lakhelye, náluk jobb a levegő és a kaja, de nekik tilos máson gondolkodniuk, mint ami a munkájuk. Összejárniuk, barátkozniuk sem nagyon szabad, illetve ha igen, akkor berúghatnak és játszhatnak, de ha véletlenül komolyabban gondolkodnának dolgokon, pláne együtt, akkor a havi ellenőrzésen az kiderül, és lecsukják őket. A fenti rendszer előnyeit a néhány kiválasztott családból álló “felső tízezer” élvezi. Most szerintetek ez nem az ötvenes évek Magyarországa? Nagyon kíváncsi lennék véleményekre, mert számomra nagyon annak tűnik, de sehol a széles interneten nem olvastam a könyvről ilyesmit, mindenhol a környezetszennyezős tanulságot emelik ki.

Szóval Peter belekeveredik ebbe a disztópiába, barátokra tesz szert, akik bajba jutnak, megismerkedik az Ellenállással, kaland, izgalom, autósüldözés. Fehér Klára stílusa kissé modoros, főleg a szövegen, a szóhasználaton látszik, hogy nem ma íródott a könyv. A tudományos megalapozottság hiányáról már beszéltem, emellett kicsit zavaró még a túlzottan sulykolt tanulság, hogy ne szennyezzük a környezetet, gyerekek, mert a végén még mi is így fogunk járni. Amikor tizenéves koromban olvastam, rendkívül nyomasztó és izgalmas volt, és most újraolvasva a hibái ellenére is pontosan értem, miért. Oxygénia szó szerint belélegezhetetlen levegője és átvitt értelemben is elnyomó légköre ma is ugyanolyan nyomasztó, és a történet valóban izgalmas. Jó volt olvasni, sok más újra elővett gyerekkori olvasmányélménnyel szemben ezt nem éreztem kínosnak.

Fehér Klára: A földrengések szigete

foldrengesekIfjúsági scifi-kalandregény az ötvenes évekből, ennek megfelelően bájos és elavult. Fehér Klára 1957-ben írta a könyvet, ami 2057-ben játszódik. A boldog jövőben egyáltalán nincs háború, nincsenek országhatárok, az időjárást kontrollálni tudjuk, minden ingyen van és minden lemosható műanyagból van. Általában almazöld lemosható műanyagból. A társadalmi berendezkedés kommunista utópiára emlékeztet, amennyiben, mint már említettem, szinte minden ingyen van, csak a luxuscikkekért kell fizetni – például, ha valaki a házához nem egy, hanem két úszómedencét szeretne. A technikai vívmányok persze így több mint hatvan év távlatából kissé nevetségesek, bár az eternométer – az okos karóra, amivel lehet telefonálni, fotózni, zenét hallgatni és tévét nézni – elég pontos jóslásnak bizonyult.

Egyetlen dolgot nem sikerült az emberiségnek az ellenőrzése alá vonni, ezek pedig a földrengések. Hősünk, Bencze András geológus expedíciót indít egy kis, lakatlan szigetre, ahol extrém gyakoriak a földrengések. A sziget sajnos abban a zónában fekszik, ahol nem kontrollált az időjárás, így itt extrém időjárási viszonyok uralkodnak, az expedíció támogatását pedig egy ügyetlen, khm, malőr miatt megvonja az akadémia. Ezért Bencze András felkészült tudósok helyett egy végzős hallgatót, egy százéves professzor bácsit és három kiscsajt kényszerül magával vinni. Elképesztően felkészületlenek mindannyian, ezt ifjúkoromban viccesnek találtam, most inkább idegesített. A történetbe belekeveredik továbbá Bencze András tizennégy éves kisöccse is, kalandvágyó kis barátaival.

Nem könnyű felnőtt fejjel megítélni az ember anno kedvenc ifjúsái regényeit, és nem is akarom. Tizenegy-két éves koromban imádtam és szanaszét olvastam ezt a könyvet, egyáltalán nem izgatott, hogy  a”tudományos” része inkább blabla, az expedíció szánalmas, Bencze professzor és Eszter szerelmi szála kész röhej, és direkt tetszett az almazöld, lemosható műanyag. Így 35 évesen újraolvasva már nem izgultam magam halálra, de nem okozott fájdalmat, a vicces részeken néha nevettem, és odaadnám a gyerekemnek. Azért olvastam újra, mert Vaslédinél szóba jött, és hát igen, lássuk be, bár a csajok a maguk módján néha még ügyesek is, azért ez valóban nem feminista irodalom.

“Hű, mi ez a reccsenés? És végig égnek a piros lámpák az ellenőrző táblán. Persze, nem figyelt… egy kiló só helyett egy mázsát tett a főzelékbe. Ha ebből nem lesz fegyelmi! Ki fogja megenni azt a rengeteg kelkáposztát? – Lenyomta a Technikai Központ gombját.
– Itt Kovács Eszter élelmezéstechnikus. Selejtet csináltam a kelkáposztából, elsóztam…igen szíveskedjék a Bérelszámolóba leszólni. Megtérítem a kárt. 
– Most elnézzük a hibát, máskor vigyázzon. A kelkáposztát tessék átküldeni a műanyagüzem hármas részlegéhez, csináljanak belőle férfizoknit.”