Mark Haddon: The curious incident of the dog in the night-time

Egyszer már olvastam ezt a könyvet magyarul (A kutya különös esete az éjszakában), és emlékszem, hogy húzódozva vettem a kezembe, mert egy autista kisfiúról szól, biztos valami nyálas-szomorú családi történet. De aztán rábeszéltek, és nagyon szerettem a könyvet, nyomokban sem szerepel benne érzelgősség. Sőt. A könyvet egyes szám első személyben az autista kisfiú írja, az autistáknak meg ugye enyhén szólva nem kenyere az érzelmesség, sokkal inkább szeretik a praktikus megoldásokat, a távolságtartást, a másodfokú egyenleteket, meg amikor három piros autó jön egymás után az utcán. 

"This is a murder mystery novel."

Christopher 15 éves, autista, és egy éjjel a szomszéd hölgy pudliját holtan találja. Mivel a kutyából kiáll egy vasvilla, Christopher hamar levezeti magának az algoritmust, hogy a kutyát a legnagyobb valószínűség szerint meggyilkolták a vasvillával. Úgy dönt, hogy nyomozni fog, ki ölte meg a kutyát, és a nyomozást egy könyvben rögzíti. Lényegében erről szól a könyv, meg hogy közben előre nem látott, nyomasztó családi titkok is a felszínre kerülnek mintegy véletlenül. Izgalmas. 

Attól nagyon klassz a könyv, ahogy Christopher szemléli a világot, mindig felfedezem a bennem lakozó autista kisfiút általa. Christopher okos. A matematikailag levezethető, logikus dolgokat szereti. A zavaros érzelmi izékkel nem tud mit kezdeni. Ennek megfelelően próbálja megérteni a világot, leegyszerűsíteni algoritmusokká, távolságtartóan, logikával kezelni. Például, ha Christopher reggel három piros autót lát iskolába menet, akkor jó napja lesz, ha pedig sárgákat, akkor rossz napja lesz, egész nap a sarokban fog ülni letargikusan és semmit sem csinál. Amikor a tanítónő rámutat ennek a logikátlanságára, Christopher elmagyarázza, hogy valami alapján el kell dönteni, milyen napod legyen, a legtöbb ember az időjárást használja erre, aminek szintén semmi értelme, hiszen ha fedett helyen dolgoznak, elvileg nem kellene elszomorodniuk az esőtől. Nekem valamiért nagyon tetszik Christopher "kocka" világnézete. 

A fő történetszál mellett Christopher néha matematikai problémákat fejt ki a regényben, vagy elmagyarázza, miken gondolkodott épp. A pályaudvarról nem leírja a benyomásait, mint egy rendes író, hanem képen közli az alaprajzot, hogy értsük, mi merre van. Meg térképeket mellékel, meg grafikonokat a helyszínről meg az aktuális történtekről. Nagyon érdekes és újszerű és klassz. Magyarul is jó volt, angolul is jó, mivel Christopher (vagyis valójában Mark Haddon) nagyon egyszerűen és célratörően fogalmaz, szerintem mindegy, milyen nyelven olvassuk.

Advertisements

Mark Haddon: Valami baj van

Mark Haddot azért olvasok, mert az előző könyve (A kutya különös esete az éjszakában) zseniálisan jó volt, valamint, mert Kislány kölcsönadta. Elkezdem olvasni ezt a könyvet Budapest-Sopron között a vonaton, aztán visszafeleúton Sopron-Budapest irányban is, kb. 100 oldal van hátra, amikor leszállok a Keletiben, és ahelyett, hogy hazamennék, beülök egy kávézóba elolvasni. Semmi különös, hétköznapi emberekről szóló könyv különben. Vicces ugyan, de nem féloldalanként hangosan röhögős, és valami igennagy izgalmak nincsenek benne, csak olyanok, amik velünk is történnek, esküvő, temetés. Nincs is nemtudommilyen remekül megírva, nem csodálkozom rá mondatokra meg szóhasználatokra, hogy uramisten de gyönyörű. A karakterek ugyan jók, de az írói karakterábrázolást se ezen a könyvön mutatnám be. Tényleg semmi extra.

Nehéz elmagyarázni, miért letehetetlen akkor, de az. Elmondom inkább, miről szól. George Hall nyugdíjba megy. Van egy felesége, akinek lehet, hogy viszonya van. Van egy kissé zakkant lánya, Kate, aki épp második házasságát tervezgeti; valamint egy homokos fia, Jamie, akinek szintén kissé kusza a szerelmi élete. Talán azért szerettem, mert a szereplők valahogy ugyanazokon gondolkodnak az életet és a párkapcsolatokat illetően, amiken én szoktam, és ugyanazokat a hülyeségeket követik el, amit én is tutira megtennék hasonló helyzetben. Néha viccesek, de leginkább szerethetőek, izgulok mindegyikért. 

És akkor ott van még maga George, aki észrevesz magán egy szemölcsöt, és kitalálja, hogy bőrrákja van, és rettegni kezd a haláltól, és ettől a téveszmétől aztán eléggé eltéríthetetlen, semmiféle orvosi vélemény nem képes meggyőzni. George igen hitelesen parázik a ráktól és retteg a haláltól, ha egyszer becsavarodnék valami ilyen miatt, az pont így történne. Illetve, az emberek, akiket becsavarodni láttam, pont így tették. Nagyon érthető. Nagyon keményen és mezítelenül és időnként egészen ijesztően tárja elénk Haddon az alapvető félelmünket a dicstelen végtől. 

Vicces, néha burleszkes, máskor fekete humorú családi komédia, meg némi romantika és szerelmi dráma, és színtiszta haláfélelem. Minden képmutatást vagy dagályosságot nélkülöz, mégsem lesz lapos vagy túlságosan hétköznapi, hanem olyan… ismerős.