Darvasi László: Vándorló sírok

vandorlosirokEz úgy történt, hogy beleolvasgattam a könyvesboltban több Darvasi-kötetbe is, és a Virágzabálókat elsőre túl nagy falatnak ítéltem (persze megvettem, nyugi, csak még nem olvastam el). A Vándorló sírok elsőre nem volt szimpatikus, mert az az idézet van a hátuljára írva, hogy “Akkor vagy, ha hiányzol”, és szerintem ez egy hatásvadász baromság, ellenben beleolvasgatva mégis megvett a szöveg meg a hangulat. Miután elolvastam, azt hittem, ez a novelláskötet a halálról szól, aztán később olvastam róla a neten, hogy a szereplők személyes múltjáról meg a szerelemről meg a hitről meg a hatalomról; meg hogy főszereplője a Művész és a művészet; meg még azt is, hogy keserű és nyomasztó és hogy túlteng benne az iszonyat. Jé, de érdekes. Nekem a halálról szólt és izgalmas volt, szép, szomorú, lenyűgöző és megfoghatatlan, néhol abszurd, egyszer sem iszonyatos. Néha unalmas is. Milyen mást lehet gondolni ugyanarról a könyvről és mennyi mindenfélét össze lehet írni róla.

De a lényegre térek. Sok, különböző időben és kultúrkörben játszódó novellából áll a kötet, amelyek az első bekezdésben felsorolt dolgokról szólnak, szerintem a halálról. Vagyis, szerintem annyira a halálról, hogy úgy a kötet háromnegyedénél egyszercsak lett egy olyan érzésem, hogy meguntam a halált, akármilyen nagyon különböző szereplők, történetek, idők és helyek közé teszi Darvasi, már megint ez? Nem unalmas? Ott tartottam egy hét szünetet, aztán megint érdekelt. A különböző kultúrkörök a jelen modern világunk, az ókori Kína, a keresztes háborúk, az Újszövetség, és van egy kissé groteszk urbánus fantasy-jellegű valami is. Némelyik történet nagyon részletesen kidolgozott, mások inkább csak sejtetnek, de a homály, az irracionalitás kisebb vagy nagyobb mértékben mindenhol jelen van – akár a történtek, akár az érzelmek irracionalitása. Némelyiket lenyűgözőnek találtam, és volt, amit hatásvadásznak vagy giccsesnek. Mindegyikben szerettem, ahogy Darvasi ír, bár a szereplők legmélyebb érzelmeiben nyúlkálunk, mégis van benne valami távolságtartás, és szép a szövege és jók a mondatai. Komolyan régen olvastam magyar szerzőtől ilyen jó prózát, felüdülés volt.

Ami még érdekes, hogy többször előfordult velem az olvasás során, hogy valami olyan momentummal tudtam nagyon azonosulni vagy iszonyúan megtetszett vagy elgondolkodtatott, aminek valójában nem sok köze volt az adott történethez. Hogy Júdás vagy Malkus alakja gondol mintegy mellesleg olyanokat, amikre felkapom a fejem, hogy na ugye, pontosan ugyanezt gondolom én is, XXI. századi nőként. Érdekes.

Advertisements