Dr. Csermely Gyula: Ha 1 nő gyereket akar

Nem a téma miatt vettem a könyvet, nincs a küszöbön gyermekáldás, hanem mert megláttam, hogy jé, a Csermely Gyula írt egy könyvet. Élőben raliversenyeken találkoztam vele futólag, ahol én tolmácsként dolgoztam, ő meg a pályabejáró autókat vezette. A pasi a "lúzer" szó tökéletes ellentéte, amennyiben sportos, napbarnított, magabiztos, olyan, akin látszik, hogy van pénze és jó kocsija, emellett okos és remek a humora is. Valamint nőgyógyász. Fenti benyomásaimnak megfelelően feltételeztem, hogy biztos okos, jó humorú könyvet írt. És tényleg. 

"Te tényleg gyereket akarsz? – kérdeztem csodálkozva.
Feleségem megismételte a riasztó bejelentést."

Így kezdődik az egyébként igaz történet. Gyula, aki szülész-nőgyógyász és Gabi nevű felesége, aki nem, gyereket terveznek. Gabi ragaszkodik hozzá, hogy Gyula legyen a szülésze, ami különben nem szokás, de Gabi akarja, ám legyen. Gabi a terhessége alatt minden lehetséges dolgot megkérdez Gyulától, ami a terhes nőt érdekelheti, diéta, laborleletek, mennek ultrahangra, császár előnye-hátránya stb. emellett Gyula még rendel is két helyen, néha arról is mesél, hogy az ott beeső nők miről kérik ki a véleményét, vagy mi bajuk van. Ezekről a témákról nagyon részletesen, okosan, kellő szakmai megalapozottsággal értekezik nekünk. Tényleg rengeteg dolgot megtudunk a terhességről és nagyon hiteles. Külön szeretem, ahogy az otthonszülésről kifejti a véleményét, mindenféle sárdobálás és hatásvadászat nélkül. 

Emellett épp ebben az időszakban felújítják a házukat, ami meg számtalan vicces helyzetet eredményez, és a magyar egészségügy mellett a magyar építőiparról is kapunk egy nem túl hízelgő képet.

Műfaját tekintve mondjuk legyen ismeretterjesztő regény, néha eléggé egy blogra emlékeztet, máskor meg az Élet és tudományra, csak végig nagyon vicces. Vicces, okos, szórakoztató. Máris ilyen könyvet akarok írni a pszichiátriáról.    

Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje


Ez egy remek könyv, amit kínszenvedés volt végigolvasni. A Csermely írta, akinek jó humora van és jól ír, valamint a csodálatos és lenyűgöző hálózatokról szól, amiket azóta kedvelek, hogy pár éve olvastam róluk egy másik könyvet (de erről majd később).

Megmagyarázom.

A hálózatok matematikai modellek, és dolgok közötti kapcsolatokat írnak le. A Dolgok sokfélék lehetnek: ott van pl az USA villamosenergia-hálózata, vagy az internet, az embercsoportok, a fehérjék, az idegsejtek, a majomcsordák. A hálózatok is sokfélék lehetnek: van rács, ahol minden Dolog a hozzá legközelebbihez kapcsolódik egyforma erősséggel; van csillagháló, ahol egy Nagy Dologhoz kapcsolódik a sok kicsi; van random gráf, ahol véletlenszerűek a kapcsolatok. De ami a legfontosabb, van kisvilág-hálózat is, ahol bizonyos szabályszerűséggel találhatók erős kapcsolatok két közeli Dolog között, meg gyenge kapcsolatok két távoli Dolog között. Mint az iwiwen.
A "bizonyos szabályszerűség" jó esetben hatványfüggvény, és ha igen, akkor skálafüggetlen hálózatról beszélhetünk. (A skálafüggetlen eloszlást nem magyarázom el, a fraktálok ilyenek egyébként, de a könyv a hálózatok egyéb tulajdonságai mellett ezt is jól elmagyarázza). A természetben rengeteg dolog mutat skálafüggetlen eloszlást, a földrengések gyakoriságától kezdve a földikutya alagútjainak hosszáig bezárólag.

A könyv arról szól, hogy milyen jelenségek írhatók le skálafüggetlen vagy egyéb hálózatokkal. Majdnem minden, és ami nem, az is. A fehérjeszintézis, az immunrendszer, a zene, a társadalmi hálózatok, emberi kapcsolatok. Az emberi nyelv! A tőzsde, az izommozgás. Nagyon jó. Ezek közül néhányat már vizsgáltak és tudományosan bebizonyították róluk, és van egy pár, ami csak ötlet vagy feltételezés.
A szerző nem akarta, hogy ezeket összekeverjük, vagy hogy unatkozzunk, ezért a főszövegtől elkülönülve kis apróbetűs bejegyzésekben közli az unalmas háttérinfókat, illetve a saját (vagy barátainak és üzletfeleinek) érdekes, de ma még bizonyítatlan (esetleg: elrugaszkodott) ötleteit. Ez nem egy rossz elgondolás, csak az a baj, hogy ezekből az apróbetűs részecskékből van oldalanként vagy három, kb hatos betűmérettel. Így állandóan megszakítja a gondolatmenetet, és egyébként is alig látom. Kellett volna még egy kicsit szerkeszteni ezt a könyvet, pár apróbetűset kihúzni, párat beilleszteni a rendes szövegbe, mert így a végeredmény túlzsúfolt és idegesítő. Ha ezen múlik, igazán megérdemelt volna a téma egy pár oldallal többet is, rendes betűkkel. Nem volt elég papír? Kár, mert egyébként nagyon érdekes könyv és vicces is.* És Szűcs Édua illusztrálta (akinek most lesz kiállítása, menjetek).

Kis részlet a könyvből
Csermely elmondja a hálózatokat a Mindentudáson
Skálafüggetlen hálózatokról a wikin (angolul)

*"Első találkozásom az egymásbaágyazottsággal. (…) Még mindig friss az élmény bennem, ahogy hároméves természetbúvárként fixírozom egy mackósajt dobozát. Mosolyog a mackó és a kezében tart egy mackósajtot, amin a mackó szintén mosolyog, és megint a kezében tart egy mackósajtot. Azon már nem mosolygott semmi, mert a kép felbontása ezen a ponton feladta. A fantáziám azonban száguldott tovább. A szemem előtt mosolygó mackók és dobozok ezrei sorakoztak egymás után, nem bírtam betelni a látvánnyal. Ez volt az a pillanat, amikor életemben először megéreztem a végtelent."

Csermely P., Gergely P., Koltay T., Tóth J.: Kutatás és közlés a természettudományokban

Senkit ne riasszon el a cím, ez egy nagyon jó könyv.
Elmondom, miről szól. Körülbelül felöleli azokat a területeket, amiket egy kezdő (bármilyen) kutatónak ismernie kell, gondoljunk tudományos diákkörösre vagy phD-hallgatóra. Szó van a könyvtárhasználatról, irodalmazásról, pályázatokról, kutatók közötti formális és informális kommunikációról, milyen kutatási témát válasszunk, hogyan kell megtervezni egy kísérletet, hogyan kell cikket írni, hogyan kell előadást írni. Csupa hasznos dolog, amiket többnyire senki se mond el a szegény kezdő kutatónak.
A fejezetek többségét Csermely írta, aki egy biokémikus, valamint elkötelezett kutató, és képes olyan stílusban írni mondjuk arról, amikor épp hónapokat kell a könyvtárban nyuvadni hülye cikkek miatt, hogy az ember határozottan kedvet kap hozzá. Nem viccelek, elolvasok belőle öt oldalt, és mindjárt kutatni akarok.
Mindemellett a Csermely által írt fejezetek nem nélkülözik a szerző rendkívül szórakoztató stílusát, amik miatt az ember esetleg hangosan nevetgél olvasás közben, és kicsit furán néznek rá a metrón, főleg, ha látszik a könyv borítója is. Mindjárt idézek belőle ízelítőként.* Van aztán pár fejezet, amit más írt, de azért jó; meg amit nem nagyon értek, mit keres a könyvben, de ennyi belefér. És akkor ott van még az Internetről szóló fejezet, ami egyszerűen annyira bájosan idejétmúlt, hogy azt el nem lehet mondani. 1999-ben adták ki a könyvet, ha ez mond valamit. Szépen elmagyarázza, hogy van ez az Internet nevű dolog, és ez mi, és milyen remek újdonság, és lehet rajta ráadásul még levelezni is, emailnek hívják, és az úgy megy, hogy van az embernek email címe, és levelet lehet küldeni – bűbáj. Ez az egyetlen fejezet, ami kissé, hát, idejétmúlt, de engem nagyon szórakoztatott. Úristen, 10 évvel ezelőtt még nem volt internet. Durva.
Nem nagyon értem, hogy a szerzők miért nem dobnak össze egy új, kicsit update-elt kiadást, biztos lenne rá kereslet, főleg, mivel egyáltalán sehol nem lehet kapni a könyvet, nálam is kölcsönben van, és ezúton kérem, hogy akinek megvan és el akarja adni nekem, az ne habozzon jelezni.

 

*"Említettük, hogy a tudományos megismerés igyekszik az egyedit mint az általános egy példányát vizsgálni. ehhez a törekvéshez tartozik az is, hogy a kutatónak igyekeznie kell, hogy tudományos megfigyeléseit függetlenítse pillanatnyi lelkiállapotától. Első pillanatra ez az állítás nem magától értetődő, hiszen a műszer akkor is hatot mutat, ha kicsattanó boldogsággal szemlélem a gyönyörű mutatóját, és akkor is, ha teljes depresszióban figyelem, hogy az a girbegurba iszony hogyan kúszik fel a mocskos üveg mögött a kopott hatos fölé. (…)"


Hozzáértő kritika

Csermely a Mindenttudáson