Barabási-Albert László: Villanások

Ez egy szomorú történet, mert már pár nappal azelőtt megkaptam ezt a könyvet, hogy kiadták volna, vagyis, hogy kapható lett volna a boltokban, és ezért gyorsan elolvastam, hogy majd én leszek az első az interneten, aki ír róla, és ez volt 2 évvel ezelőtt. Kinyomtatott A4-es lapokon olvastam egy sárvári wellness-hotelban, két napba telt kiolvasni úgy, hogy napközben azért többnyire a medencékben és a szaunában voltunk.

Akkor lássuk, mire emlékszem. Barabási továbbra is jól ír, az előzőhöz képest ez a könyve jóval kevéssé tudományos, sokkal jobban szabadjára engedte a regényírói hajlamait, párhuzamosan futó történetek vannak és minden fejezet spoilerrel végződik. Van az a szál, ami a tudományos részről szól, ami többnyire az emberek térbeli mozgása és ennek sajátosságai, de ennek (az emberek térbeli mozgásának) a törvényszerűségei más egyéb tudományterületeken is leírnak dolgokat. Érdekes, de nem olyan átütő, mint a hálózatos könyve. Egy másik történetszál Dózsa Györgyről szól, az meg egészen kalandregényszerű, és a végén megtudjuk, hogy mi köze a tudományos szálhoz. Izgalmas és nehezen letehető könyv volt, bár ez nagyrészt nem a témának volt köszönhető esetemben és nem is a tudományos szenzációnak, hanem annak, hogy úgy van megírva, gördülékenyen és kissé hatásvadászul, hogy élvezd és mindig lapozz tovább.

Advertisements

Barabási Albert-László: Behálózva


Ez egy kurva jó könyv.* Itt olvastam először a hálózatokról és rajongójuk is lettem egyszerre. Aztán sokáig kölcsön volt adva a könyv, de most visszatért hozzám, úgyhogy elolvastam újra.
Barabási egyébként az USÁ-ban professzor, ennek megfelelően angolul írt, a könyv eredeti címe – Linked – kicsit többet elmond a tartalmáról, mint a fordítás.
Nostehát.
Már a régi görögök Euler a 18. században élt, matematikus volt és élete egy részében vak is, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy számos nagyhatású elméletet/problémát vessen fel. Hozzá kapcsolódik a gráfelmélet is: Königsberg városában volt egy folyó, rajta sziget, a sziget és/vagy a két part között pedig hét híd. A jó königsbergiek sokáig szórakoztak azzal a fejtörővel, hogy "hogyan lehet átmenni hét hídon úgy, hogy egyiken sem mész át kétszer?" Euler aztán elvette a kis játékukat: pontoknak jelölte a szárazföldeket, összekötő vonalaknak a hidakat, máris kész a hálózat, írt hozzá egy képletet, ez lett a gráfelmélet, és szépen bebizonyította, hogy nem lehet úgy átmenni. (A königsbergiek később bánatukban építettek egy nyolcadik hidat is, úgyhogy most már át lehet.)
A gráfelmélet nagy utat járt be és sokfelé fejlődött, itt vannak mindjárt a kis kedvenceink, a skálafüggetlen hálózatok.
Ne feledkezzünk meg arról az alapigazságról, miszerint a hálózatok nem egy új vallás, hanem egy matematikai modell, amivel sok mindent lehet modellezni. Elsőre ugyanis kicsit úgy tűnhet, ez megint valami olyan gyógyszer, ami "mindenre jó". És tényleg egy csomó mindent lehet hálózatokkal modellezni, amint arról már a Csermely-könyvből értesültünk.
Amíg Csermely biokémikus, ezért a könyvének nagy részét a fehérjéknek és az élő sejtnek szentelte, Barabási eredetileg fizikus, és nem mellesleg az internetet kutatja. Így aztán, bár ő is kitér a társadalmi hálózatokra, hat lépés távolság, miegymás, röviden a genetikát és a közgazdaságtant is érinti, a könyv legnagyobb része az internetről szól. Úgy is, mint drótok szövedéke, és úgy is, mint weboldalak hálózata. Mondanom sem kell ugye, hogy az internet skálafüggetlen hálózat (ez volt Barabásiék egyik első kutatási eredménye). Csomópontok, keresők, láthatatlan web. Miért viselkedik úgy a web, mint egy önálló élőlény. Miért nem. Nagyon érdekes.

Megtudhatjuk ezenkívül, hogy a skálafüggetlen hálózatoknak mik az erősségei és a gyengéi (ez azért nem mindegy, mert az élő sejt, az internet, a Föld repterei és az USA elektromos hálózata is az), valamint, hogy miben hasonlít Szent Pál apostol és a MafiaBoy nevű hírhedt hackergyerek. Valamint, hogy ugyanazzal a képlettel írható le pl. az operációs rendszerek piaca, mint a gázok Einstein-Bose kondenzációja. Mi van?
Ja, igen, és hogy a hat lépés távolságot (minden embertől el lehet jutni az ismeretségi hálózat mentén hat lépésben tetszőleges másikig) ugyan Milgram mutatta ki először híres kísérletében, de negyven évvel azelőtt Karinthy azért már írt róla egy novellát. Kár, hogy nem a Nature-ben közölte.

Igazán olvasmányos könyv, kis sztorikkal, földi halandó számára tökéletesen érthető nyelvezettel. Persze nem lehet kapni sehol.


Barabási és hálózatok a Mindettudáson
Jó kis cikk a könyvről és a hálózatokról az Agent portálon

 

*Egyszer arról beszélgettem Szabolccsal egy buliban, hogy miért van az, hogy az emberek nagyon ritkán olvassák el a könyveket, amiket ajánlok nekik. Pedig mindig elmondom, persze spoiler nélkül, miről szólnak és az miért érdekes. Amiket ő ajánl azokat furcsa módon rögtön elolvassák az alanyok, sőt, megveszik maguknak a saját pénzükből, ezért megkérdeztem, mi a módszere. Ez: vigyorog, bólogat, mindkét hüvelyujját felemeli és azt mondja: "Te, ez egy kurva jó könyv!!"