Moldova György: Tisztelet Komlónak

Nem olvastam más Moldovát, úgyhogy igazán sok összehasonlítási alapom nincsen, ezt is csak a bányászat miatt olvasom, meg mert többször felbukkan benne Varga Samu, aki eredetileg brennbergi bányász. Riportkönyv, szociográfia, Komló városának életét dolgozza fel, amely tökéletesen összefonódik a szénbányászattal. Moldova jó interjúkat készít, érdekes emberekről mesél, hitelesen elénk varázsolja Komló cseppet sem varázslatos utcáit. Akit nem érdekel a bányászat, az persze unni fogja.

tiszteletkomlonakVolt némi előítéletem azzal kapcsolatban, hogy majd mennyi lesz a hatásvadász kommunista propaganda, részben Moldova politikai hovatartozása miatt, részben meg a könyv címe miatt, de én kérek elnézést, nagyon is realistának tűnik Komló és az ottani munkásélet ábrázolása. Alapvetően jó riportkönyv, Moldova Komlón lófrál, mindenféle emberrel beszélget, mérnökkel, vájárral, nyugdíjassal, sztahanovistával. Közben szakmai tényeket is kapunk, miért rossz a metángáz, mit tesznek a metánveszély ellen, hogyan vezetik a nyilvántartásokat, milyen üzemek léteznek még Komlón a bányán kívül, és persze mit csinálnak az emberek szabadidejükben, hogyan élnek. Moldova nem a könyv írásakor találkozott először a témával, fiatalkorában ugyanis pár hónapig Komlón dolgozott a bányában.

A szénbányászatról eddig is tudtuk, hogy embert próbáló kaland, “egészséges nyugdíjas bányász nem létezik, csak a regényekben”, de nem csak ez a gond. Komló mind politikailag, mind gazdaságilag, mind logisztikájában egy rosszul szervezett, balesetveszélyes, koszos kupleráj benyomását kelti, ahol ugyan elvétve akadnak hozzáértő emberek a döntéshozók és a kétkezi munkások között is, mégis részemről hálát adok az égnek, hogy nem ott születtem. Elnézést minden komlóitól, lehet, hogy a valóságban klassz hely – a könyvben mind Komló, mind a szénbányászat és a benne szereplők élete inkább lehangoló.

A könyv 1971-es kiadású, és mondom, már akkor sem tűnt túl perspektivikusnak Komló bányáinak és bányászainak élete. A XX. század második felében aztán a szénbányászat egyre kevésbé érte meg anyagilag, ezért a magyarországi szénbányák szép sorban bezártak, a komlói szénbánya 1997-ben szűnt meg. Komló lakossága azóta csökken, mert bár a környéken vannak más, külszíni bányák is, de azért így sokkal nehezebb munkát találni. Ahogy elnézem a híreket, a közhangulat sem lett sokkal optimistább a hetvenes évekhez képest – politikában nem vagyok különösebben otthon, annyit tudok, hogy a bányászok, különös tekintettel a mélyművelésben dolgozókra, korábban korkedvezményes nyugdíjba mehettek, és a rokkantsági segélyek terén is volt valami kedvezmény a részükre, ennek azért van értelme, mert bányában dolgozni tényleg eléggé káros az egészségre, kevés bányász éri meg a rendes nyugdíjkorhatárt, és ezeket a kedvezményeket nyirbálta meg nemrég a kormány. Akit ennek a részletei érdekelnek, itt olvasgathat.

Advertisements

Becher Nándor: Mesél a brennbergi múlt

Imádom ezt a könyvet, annyira jó, persze, csak azért, mert magát Brennbergbányát imádom. Brennbergbánya egy kis falu Nyugat-Magyarországon, és legalább annyira kalandos a története, mint Macondo-é a Száz év magányban. Brennberg tündöklése és bukása ugyan kétszáz évet ölel fel, ellenben ugyanúgy van benne kolera.

A monda szerint itt szenet találtak a 18. században, amikoris egy pásztor tüzet rakott valami furcsa fekete köveken, és kigyulladt a hegy. Innen a helység neve: der brennende Berg: az égő hegy. A szenet aztán bányászni kezdték, először kézi erővel, nyomorult kis bányászlámpával meg valami kalapáccsal, és a bányatársaság családokat telepített ide e célból. Tisztára, mint az amerikai telepesek, érkeztek a szegény családok szekéren, kaptak pár négyzetméter földet meg deszkákat, abból három nap alatt berendezkedtek, aztán apu minden nap tizenkét órát dolgozott a bányában, anyu meg a falu közös kemencéjében hetente egyszer kenyeret sütött.

Volt titokzatos betegség is, a csak a trópusokon (meg itt) található féregbetegség, meg csomó bányarobbanás. A halottakat eleinte az ágfalvi temetőbe temették, de amikor kolerajárvány lett, az ágfalviak közölték, hogy ide ugyan nem hozzák a kolerás halottaikat, és akkor végre Brennbergnek is lett saját temetője.

Egy külön blogot tudnék írni évekig a brennbergi eseményekről, amik a színtiszta valóságot elmesélve is kimerítik a mágikus realizmus fogalmát, de jelen bejegyzés terjedelme ezt itt nem teszi lehetővé. Hadd említsem még azonban Szálasi-t, aki a második vh befejeztével a "zsidók aranyával" megrakott tehervonatokkal errefelé menekült, a Szálasi-bunker ma is megvan a focipálya mellett, a focipályán pár évtizeddel ezelőtt még lehetett találni egy-egy aranyfülbevalót. A Szent Koronát az Ilona-aknában rejtegették, ami ma Ausztria, az egyetlen megmaradt aknatorony, egy jó oszták megvette az aknatornyot és abban lakik. Van aztán még egy jópár hepiendes szerelmi történet meg családi tragédia a Vasfüggöny felhúzásából adódóan; az ötvenes évek elején pedig a brennbergi bányát politikai okok miatt bezárták. Néhány évvel később meg már úgyis gazdaságtalanná vált a kőszén-kitermelés, bár mondanom sem kell, hogy időközben már remek és világszínvonalú mérnöki munka váltotta fel az egykori vésőt és csilléket.

Szóval a könyv, az egy hiánypótló helytörténeti mű. Érezni, hogy az írója nem író, ettől cseppet sem rossz a könyv, csak szerintem ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Illetve, gondolom nem is a szórakoztatás volt a cél, hanem az adatok, a tények feljegyzése. Az adatok levéltárazásból és a helyiek elbeszéléséből származnak. Imádom. Ha nagy leszek, könyvet írok Brennbergről én is, családregényt, meg ne előzzön valaki.

Fogalmam sincs, hogy kevésbé elfogult olvasó mit szól ehhez a könyvhöz, szerintem lenyűgöző, valószínűleg nem Brennberg-rajongók nem tartják majd annak. Ja, mivel a község kétnyelvű, vagyis német anyanyelvű, a könyv is két nyelven íródott.