Bill Willigham: Fables – Legends in exile

A sorozatról egészen részletes kritika található az endlessen, képregényekről meg úgysem szeretek beszélni, mert nem tudom, milyen szempontok alapján kell szeretni vagy nem, és mivel új vagyok, minden tetszik. A Fables mindenesetre megvett: vicces krimi a modern Amerikába száműzött mesehősökkel. Csak az első részt olvastam, de biztosan fogom a többit is.

Alan Moore, Kevin O’Neill: The League of Extraordinary Gentlemen

Elnézést a hosszú hallgatásért, mostanában nem olvastam sokat, mert épp férjhez mentem, de nem fordul elő többet. A hosszú című képregényt kb a férjem kezéből néztem ki: "olvastam" Pléh Csaba: A természet és a lélek c. pszichológiai/filozófiai művét és közben azt nézegettem, wow, milyen jó léghajó van a pasim képregényében meg jé, szörny, jé, tengeralattjáró meg milyen szimpatikus fura női főhős. És tényleg jó: steampunk London (kedvenc kitalált helyszínem ever), brit-úriemberes szöveg, kínai főgonosz, Némó kapitány, Láthatatlan Ember, nyomi Dr. Jekyll, tengeralattjáró, léghajó, opiátfüggő kiöregedett kalandor, titkos találmány, kaland, izgalom, cselszövés. Ja, és a kedvencem, Miss Murray, Drakula exnője, aki remek, talpraesett, hisztériás, és kissé vérszegény karakter. Szó szerint értve a vérszegényt, hahaha.
És nagyon szép könyv is, úgy értem, szépen megrajzolt, szép kivitelű, meg külön tetszenek a "korabeli" ajánlások és figyelmeztetések (hogy itt pl véresebb részek jönnek, "which our sensitive Lady readers may wish to avoid"). Ez olyan képregény, amit a magamfajta, szubkulturálisan alulművelt* olvasó is szeretni fog.
A Szövetség c. film készült belőle, amit nem láttam, de állítólag nagyon rossz.

*Tavaly ilyenkor még azt hittem, a képregény = Garfield a Metróújságban.

Endless-cikk a League…-ről
Egyéb tudnivalók Alan Moore-ról

Paul Auster: Tükörváros

Na, most már kezdem érteni, mi ez az egész a képregénnyel.
Eddig valahol ott tartottam, hogy "minek lerajzolni, hogy mi történik, az ember úgyis el tudja képzelni", de a Tükörváros, az más. Úgy kezdődött, hogy Auster haverja, Art Spiegelman, a Maus című képregény szerzője rádumálta Austert, hogy legyen neki is képregénye, mert az a trendi. Austernek azonban nem volt kedve írni egyet, ezért fogott egy, már létező sztorit (New York Trilógia 1.: Üvegváros), és megkért két elismert képregényest (Paul Karasik és David Mazzucchelli), hogy csináljanak vele, amit akarnak.
Akik olvasták az Üvegvárost, mint pl én, azok esetleg azt képzelhetik, hogy képtelenség lenne belőle képregényt csinálni. A Tükörváros ezzel szemben érthető, követhető, remekül elkapja az eredeti regény hangulatát, és a rajzok valahogy úgy egészítik ki a sztorit, mint a zenét egy jó videoklip: nem a szöveget mesélik el képekben, hanem… illusztrálják?
A sztori: Peter Stillmannt elmebeteg tudós apja 9 évig bezárva tartotta egy sötét szobában, mert a legenda szerint azok a gyerekek, akiket nem tanítanak meg beszélni, egyszercsak majd megszólalnak Az Isteni Nyelven. 13 év telt el Peter kiszabadítása óta, apja a napokban szabadul a börtönből, és lehet, hogy még mindig ártani akar fiának, ezért Peter felesége magánnyomozót bérel fel kissé zakkant férje védelmére. Innentől bizarr, szürreális, valamint nyomasztó dolgok történnek, melyekhez Paul Auster New Yorkja épp a megfelelő helyszín. A rajzok pedig – fekete-fehér, minimalista, néha kissé noire-os, néha végtelenül egyszerű, szimbólum-szerű rajzok – aláhúzzák, kiegészítik, még ütősebbé teszik az amúgy is fura történetet. Klassz.

Joss Whedon, Brett Matthews, Will Conrad: Serenity – Those left behind

Nagyon okosakat nem tudok mondani, mivel ez az első képregény, amit hatéves korom és a Bobo óta olvastam, úgyhogy összehasonlítási alapom nincsen; másrészt meg elvakult Firefly-rajongóként nyilván amúgy is képtelen lennék az objektív ítéletre. Szóval. A képregény a Firefly-sorozat utolsó epizódja, és a Serenity-film közötti űrt hivatott betölteni (űrt, értitek..): kiderül, hova lettek azok a szereplők, akik a sorozatban még a hajón voltak, a filmben meg már nincsenek rajta. Gyönyörűen van megrajzolva, az összes szereplő pontosan ugyanúgy néz ki, mint a filmben, ráadásul a szövegeik is jók, és nagyon jellemzőek, mindenki hozza a karakterét. A legénységen kívül felbukkan a legelső részben megsebesített ügynök; Badger, az "üzletkötő"; és kék kezű barátaink is. Egyetlen, ám súlyos hibája a könyvnek, hogy mérhetetlenül rövid, kb fél óra alatt lehet elolvasni, és ez nem sorozat, csak egy van belőle. Igaz, az az egy háromféle borítóval is megjelent a gyűjtők kedvéért – az enyémen Mal van…