Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás

A csecsemő alvása az egy annyira súlypont kérdés, hogy külön polcot foglalhatnak el az erről szóló könyvek, itt az egyik nagy klasszikus. Dr. William Sears amerikai gyermekorvos a kötődő nevelés öregapja (nyolc gyereke van és számos, gondolom, hatvannégy unokája), és az ő nevéhez fűződik az az iskola, miszerint aludjon a szüleivel egy ágyban a gyermek. A babaaltatásban két véglet létezik, az egyik a sírni hagyós módszer (“feltalálója” után Ferber-tréningnek szokták hívni), a másik véglet pedig Sears. A könyv lényegi üzenete, hogy a csecsemő még kis állatkölyök és ott akar lenni a többi állattal a meleg alomban, és ha külön szobába teszed külön ágyba, akkor fél, hogy megeszik a ragadozók, ezért sokkal többet fog sírni, érthető okból. Sears szerint nappal és éjszaka is azonnal reagálni kell, ha a baba sír, nem szabad hagyni, mert ha azonnal reagálunk, akkor a baba megtanulja, hogy mindig van kire számítania. A kötődéskutatásokra hivatkozva Sears úgy gondolja, az ilyen babák felnőve képesebbek lesznek szeretetteli, biztonságos kapcsolatokra, mint a kiságyukban magányosan zokogó babák. (A valóságban az a helyzet, hogy a biztonságos kötődés nem attól függ, hogy a csecsemőt hány perc nyekegés után vettük ki az ágyából, illetve volt-e egyáltalán ágya vagy a mi ágyunkban aludt, illetve babakocsiban vagy kendőben hurcoltuk-e, hanem hogy összességében biztonságban érezte-e magát egy szeretetteli környezetben vagy elhagyatottnak és bántalmazottnak érezte magát. Külön szobában altatott csecsemő is érezheti magát biztonságban és körül lehet véve szeretettel, ugyanígy a családi ágyban alvó csecsemőt is lehet elhanyagolni, nem ezen múlik. Ezt csak úgy mondom.)

searsA lényeges újdonság, amit a könyvből megtanultam, az a babák alvásciklusának ismertetése, és ez tényleg hasznos volt. A babák ugyanis alvásuk jelentős részét töltik REM-fázisban és ilyenkor nyöszörögnek, néha sírnak is, ugrabugrálnak az ágyukban (vagy a miénkben), kicsit fel is ébredhetnek. Sok baba nem tudja még összekötni az egymás után következő alvásfázisokat és minden REM-szakaszban felébred. A szülő azt hiszi, hogy na, felébredt a baba, kiveszi a kiságyból, megeteti, stb., ezzel viszont azt éri el, hogy a baba még kevésbé lesz képes összekötni az alvásciklusokat és minden REM-szaakszból fel fog ébredni továbbra is. Ehelyett meg kell figyelni a baba különféle hangjait, fel kell ismerni, melyik az éhes hang és melyik a sima REM nyekergés, az előbbi esetben ki kell venni és etetni (lehetőleg csendben és sötétben, nehogy azt higgye, hogy reggel van), az utóbbi esetben pedig megvárni, hátha visszaalszik, vagy ágyában simogatva visszaaltatni. Sok könyvben, pl. a Suttogóban is írják, hogy éjszaka ne vedd ki az első zajra, itt végre megkaptuk az indoklást is.

A másik újdonság, hogy a Sears által idézett kutatások szerint ha baba és anyuka fizikailag jó közel alszanak egymáshoz (egy ágyban, de legalább egy szobában), akkor a baba és az anya REM-fázisai összehangolódnak, vagyis kb. egyszerre fognak mély alvásban lenni és egyszerre lesznek felszínes alvásban. Ez azt jelenti, hogy pár hét után már nem lesz olyan, hogy a baba a legmélyebb álmodból ébreszt fel, amikor azt se tudod, hol vagy, hanem felszínes alvásból ébreszt, amiből könnyű felébredni. Sokkal kipihentebb az ember, ha “jó” fázisban ébresztik. Ez tényleg így történt, nálunk a szülői ágy mellett van a baba külön ágyban, és tényleg beszinkronizálódtam és gyakorlatilag soha nincs olyan, hogy rossz fázisban ébreszt a baba.

Az egy ágyban, vagy magunkhoz közel altatás mellett más tanácsokat is kapunk, pl. hogy ne fektessük le túl korán a babát csak azért, hogy a szülőknek legyen este egy kis idejük egymásra, hanem szokjuk meg, hogy a gyerek is része a családnak és ő is folyton ott van. Ezek a tanácsok már nem az alváskutatások eredményein alapulnak, csak Sears tapasztalatain, neki bevált, nekünk meg vagy be fog, vagy nem. Számomra nem teljesen világos, hogy Mr. és Mrs. Sears hogyan (mikor?) hozott össze nyolc gyereket úgy, hogy a baba egy ágyban aludt velük és egyszerre feküdtek le este, de nyilván találékonyabbak voltak nálam. Egyébként a Sears által vázolt elvek, ti. hogy legyünk sokat együtt a gyerekeinkkel, figyeljünk rájuk és szeressük azokat, nyilván jó és követendő elvek. Azt hiányolom a könyvből, hogy kevéssé veszi figyelembe a szülők igényeit, illetve feltételezi, hogy a szülők igényei megegyeznek a babáéval, pedig ez nem mindig így van; és hogy kissé démonizálja a külön alvást, pedig az azért nem teljesen az ördög műve. Ennek ellenére nagyon hasznos volt, hogy elolvastam.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s