Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

babavalaszolEzt a könyvet sokan ajánlották és a neten is csak jókat olvasni róla, és ez volt a legrosszabb az összes közül, amit a terhesség – szülés – gyereknevelés témában olvastam. Utáltam az egészet. Felületes szemlélő esetleg azt gondolhatná, hogy biztosan a nyugati orvoslás befolyása alá kerültem és nem vagyok elég nyitott, úgyhogy szeretném leszögezni, hogy itt nem erről van szó, Ina May Gaskinnél nagyon szívesen szülnék, pedig ők aztán klasszikus hippik, meztelenül szülnek az erdőben, de az ő könyvét nagyon szerettem, arról is lesz szó. A bába válaszollal csak az egyik jelentéktelen problémám volt, hogy tele van homeopátiás és aromaterápiás tippekkel, ezeket nyugodtan át is lapozhatja az ember, ha nem érdekli, bár az azért elég bosszantó, hogy az összes létező problémára az ő (Ingeborg Stadelmann) által kifejlesztett teakeverékek és aromaolajkeverékek használnak kizárólag. Az összes esetismertetés arról szól, hogy X asszony hányt, vagy dagadt a lába, vagy nem tágult, vagy mittudomén, és semmi nem használt, és akkor jött Ingeborg az illóolajkeverékével és akkor egyszerre jobban lett. További problémám a stílus, és leginkább ez bosszantott fel, annyira fájdalmasan modoros és negédes, hogy jaj. Nekem odajönne ez a nő, amikor épp terhesen hányok, vagy vajúdok, vagy más bajom van, és szólna két mondatot ebben a szívélyes és őszintétlen modorában, hát mit mondjak, nem esne jól. Nem szerettem ezt a nőt.

Esetenként sajnos tesz néhány olyan kijelentést is, ami mindenféle reális alapot nélkülöző baromság. Nem tudom, mennyire várható el egy ismeretterjesztő könyvtől, hogy szakirodalmi hivatkozások legyenek benne, az az igazság, hogy az általam olvasott ismeretterjesztő könyvek többségében vannak. Vagy ez nem ismeretterjesztő könyv? Mindegy, itt nincsenek, ami nem lenne akkora baj, nem is vettem volna észre, ha nem lenne benne néhány olyan tényközlés, amihez szívesen láttam volna, mégis hol olvasta ezt a szerző. Nem tudom például, tényleg jó ötlet-e vajon, ha a hátrahajló méhű kismama a szülést követő napokon erőteljes hasizomgyakorlatokat végez, hogy a gyermekágyi folyás el tudjon távozni. Mármint, a hasizomgyakorlatok tök jók meg minden, de szülés után egyből? Hát nem tudom. “Sok szülőszobán a mai napig napirenden van a morfiumtartalmú gyógyszerek használata, hoha köztudott, hogy ezek nem csak közvetlenül a születés után okoznak légzési zavart a gyermeknél, de az esetleges későbbi függőség is visszavezethető alkalmazásukra”. Hogy ha szülés alatt az anya morfintartalmú fájdalomcsillapítást kap, akkor felnőve a gyerek drogos lesz? Vagy az anya lesz drogos? Sajnos, a szerző nem idézi a vonatkozó követéses vizsgálatot, pedig szívesen elolvasnám. Egyébként a magyar kiadás szaklektora dr. Geréb Ágnes, és néha valóban lábjegyzetben helyesbít, például hogy a mellbimbó szoptatásra való edzését inkább mégse kezdjük meg sokkal a szülés időpontja előtt, mert a bimbóingerlés beindíthatja a szülést (oxitocinfelszabadulást okoz).

Az orvosi beavatkozásokkal szemben meglehetősen elutasító a könyv, amit egy pontig meg tudok érteni és megbocsátani, valóban vannak a nyugati orvoslásnak túlkapásai, indokolatlan például rutinszerűen minden szülőnőnek oxitocint adni vagy gátmetszést végezni, azonban vannak indokolt esetek is. Sőt mi több, vannak olyan esetek, ahol a nyugati orvoslás létezése nélkül az anya, vagy a gyerek is meghalna vagy súlyosan károsodna. Ingeborg erre is kitér, és nem szeretem, ahogy a témáról ír: szerinte ugyanis el kell fogadnunk a halált, és az a baj a mai emberrel, hogy nem az élet részeként tekintünk a halálra. Ez szerintem is baj a mai emberrel, azonban ne tekintsünk már az élet részeként arra a magzati halálra, ami megelőzhető lett volna orvosi beavatkozással. Hát mindegy, ha nem mentünk orvoshoz és meghal a babánk, Ingeborgnak arra is van Bach-virágterápiás cseppje, amelyek “kiváló eredménnyel használhatóak. A magam részéről soha nem indulok el egy gyászoló asszonyhoz vagy családhoz e cseppek nélkül. A Bach-virágok csodálatos lélekvigasztalók.” Aha, elképzelem, hogy halva születik a gyerekem és másnap beállít Ingeborg asszony a cseppekkel, napi 3-3 csepp és minden rendben lesz.

Hát, ugye érezzük, hogy a könyv stílusa és szemlélete nem találkozik az én stílusommal és szemléletemmel. Természetesen ettől még lehetséges, hogy valakinek bejön. Még ebben az esetben is javasolnám ezért, hogy némi kritikával kezeljük a tényként lefektetett dolgokat, és nézzünk utána máshol is, tényleg jó ötlet-e hasizmozni a gyermekágyban. Nem akarok igazságtalan lenni, ezért el kell mondanom, hogy a sok-sok homeopátia, Bach-virágterápia és aromaterápia, valamint a néhány butaság mellett a könyv rengeteg informatív leírást tartalmaz arról, hogy mi fog történni az emberrel. Előnye, hogy a teherbe esés kezdetétől a gyermekágyi szak végéig tart, azaz sok más terhességes-szüléses könyvtől eltérően azt is leírja, hogy vannak az utófájások, gyermekágyi folyás, milyen színűnek kell lennie, meddig tart, mikor kóros, a gátseb mennyi idő alatt hogyan gyógyul, és a szoptatással kapcsolatban is ad tanácsokat, hogyan kell, hogyan különítsük el a tejpangást a mellgyulladástól, mi a teendő – ezek hasznosak. Ezeknek a dolgoknak a nagy része nekem nem voltak újdonság, mert elmondták őket a kórház által szervezett ingyenes szülésfelkészítő tanfolyamon (nem voltam ott minden alkalommal, de volt egy pont a gyerekágyról, ahol kifejezetten ezekről a dolgokról esett szó.) Leginkább azok az olvasók a könyv célközönsége, akik arról szeretnének információkhoz jutni, hogy melyik terhességi vagy gyermekágyi tünetre milyen homeopátiás, aromaterápiás vagy Bach-virágterápiás szer való. Részemről az első trimeszteri hányáskor kipróbáltam a homeopátiás szert, amely nevetségesen haszontalannak bizonyult, most meg a 39. héten iszom a málnalevél teát, biztos, ami biztos, de ennyiben kimerül a lelkesedésem az alternatív gyógymódok irányába, szóval mondom, nem én vagyok a célcsoport.

Tessék, idézek belőle egy részt ízelítőül.

A gyermekágyasok számára esetleg ijesztő, a bábáknak viszont megkönnyebbülést hozó esemény lehet a magzatburok maradványainak kiürülése. Ahogyan például Verával történt. Egy este azzal hívott fel izgatott nővére, hogy Vera a WC-n ült, amikor valami megjelent a hüvelynyílásában (…) Néhány perc múlva megérkeztem Verához és megkönnyebbülten állapítottam meg, hogy viszonylag nagy mennyiségű magzatburok-maradvány látszik a hüvelyben. A maradványokon meggyűlt a vér és sajátos, hússzínű konzisztenciát vettek fel.(…) Nem kell tehát mindig a legrosszabbra gondolni. Ha azonnal szól a bábának, ahogyan Veráék is tették, számíthat rá, hogy gyorsan tanácsot vagy gyakorlati segítséget kap. Az ilyen telefonhívások teszik a mi életünket – rövid időre – izgalmassá. 

One thought on “Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

  1. Pingback: Teher, áldás, viselés | Hármas könyvelés

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s