Tracy Hoggs, Melinda Blau: A suttogó titkai I.

Erről és a következő néhány könyvről is el kell mondanom elöljáróban, hogy egyrészt nem vagyok elkötelezett híve semelyik gyereknevelős iskolának, másrészt még nem született meg a gyerekem. El tudom képzelni azt, hogy ami most tetszik és értelmesnek hangzik, arról egy hónap múlva azt fogom mondani, hogy a lehető legnagyobb baromság. Ami az iskolákat illeti, ott azért elég szigorúan azt gondolom, hogy nem létezik üdvözítő válasz és a szélsőségeket (és itt olyanokra gondolok, hogy bántalmazás, elhanyagolás) leszámítva mindig lesz olyan anya-csecsemő páros, akinek a szigorúbb és rendezettebb, és olyan, akinek az igény szerintibb és kötődőbb nevelés fog beválni, és ha az válik be, akkor az a jó. Whatever works. De komolyan, ez a világnézetem, amiből nem engedek és amit szerintem minden babamama-fórumozónak észben kellene tartania: hogy attól, hogy nekünk bevált és közel áll hozzánk egyik nézet és módszer, az még nem jogosít fel arra, hogy ítélkezzünk a másik módszer követői felett.

suttogóA Suttogó valahol középtájt helyezkedik el a kötödőnevelés – Dr. Spock skálán, azaz nem nagyon szigorú, nem hagyjuk egyedül sírni a csecsemőt, de azért fontos elvnek tartja, hogy a csecsemőnek legyen napirendje és a szülők érdekeit is figyelembe vegye. A Spock-követők furcsának fogják találni, hogy ha sír a csecsemő, akkor oda kell hozzá menni és kapcsolatba lépni vele, azaz ágyból való kivevés nélkül megsimogatni, vagy felvenni és letenni. A kötődő nevelés hívei kegyetlenségnek fogják találni, hogy nem szoptatod meg az éjszaka síró csecsemőt és nem teszed át a saját ágyadba, és a Suttogó a kendőben hordozást sem preferálja, mert szerinte az túl nagy áldozat az anya részéről. És igen, mindig lesznek anyák, akik szívesen hordoznak, lesznek, akik kicsit kényelmetlennek találják, de a bébi érdekében bevállalják, és lesznek, akik számára túl nagy áldozat, és azok szerintem se csinálják.

Az alapelv, amiből a cím is származik, a lovakkal foglalkozó suttogókra utal, tudjátok, vannak azok az idomárok, akik mintha telepatikusan tudnák, mit akar a ló. Ezek igazából a ló és idomár közötti testbeszéd apró jeleivel kommunikálnak, ami nagy figyelmet és összehangolódást követel. Tracy Hoggs szerint a csecsemővel is ezt kell csinálni, vagyis apró jeleit figyelni és hangolódni: például megfigyelni, hányféle sírása van, és melyik mit jelent; megfigyelni, a mi csecsemőnknél mik a jelei az álmosságnak és amikor ezeket látjuk, akkor kell lefektetni; megfigyelni, mikor pörgettük túl és mikor unatkozik stb. “Megállok, fülelek, figyelek, értékelek”, ami alatt a csecsemő érzelmeinek tiszteletben tartását és kommunikációjának értelmezését érti. Ez az a rész, amivel teljesen egyet tudok érteni és nagyon értelmesnek tűnik. Tracy csecsemő-alaptípusokat is megkülönböztet, ezek általam nem ismert kategóriák, a csecsemő viselkedését kell megfigyelni és az alapján besorolhatod a tiédet, hogy az Morcos vagy Mimóza vagy Mintababa, Talpraesett vagy Kisangyal, és mindegyikhez ad tippeket, hogy mire számíthatunk tőlük és hogyan lehet hozzájuk viszonyulni.

A másik fontos alapelve a napirend, vagyis hogy próbáljunk kialakítani egy rendszert, ahol néhány óránként ugyanazok a programok követik egymást, ezt a fordításban a négy É-nek nevezik: étkezés (szoptatás / tápszer), ébrenlét (pelenkázás, játék stb), édes álom (altatás, és mit kell csinálni, hogy működjön), Én (az a kis idő, amit anyu magára fordíthat, illetve a segítők fontossága). Általában hangsúlyozza, hogy ne áldozd fel és készítsd ki magadat teljesen a bébi érdekében, de az önállóság nem egyenlő az elhanyagolással – például szerinte nem kell felvenni és ölelgetni a síró csecsemőt, de sohasem hagyjuk magára, hanem mellette maradunk.

Meg kell még jegyezni, hogy a Suttogó-t amerikaiaknak írták, ahol a szülési szabadság sokkal rövidebb, és ha a nő fizetése, esetleg karrierje is érdekes, akkor sokkal hamarabb vissza kell menned dolgozni, mint itthon. Ez a középeurópai szokásoktól nagyon távol áll és elég kegyetlennek tűnik mind az anyával, mind a gyerekkel szemben – van ismerősöm, aki tényleg összesen hat hét szabit kap a szüléséhez. Tracy Hoggs ennek az ottani rendszernek a figyelembevételével írta meg a könyvét, tehát lehet, hogy esetenként olyasfajta “önállóságra” nevelné a csecsemőt, ami idehaza nem szükséges – ha néhány heted van otthon lenni vele, akkor azalatt tényleg nem érdemes kendőben hordoznod, mert utána szegénynek elég megrázó lesz, hogy hétfőtől meg napi 8 órában nem lát. Ezt csak azért mondom, mert az az érzésem, hogy ha fél-két évet otthon tudunk lenni a babával, akkor talán nem kell annyira siettetnünk az önállóságra nevelését, mint Tracy meg a szerencsétlen amerikai anyák, és szerintem ez az, ami miatt sokan “kegyetlennek” meg túl szigorúnak tartják a Suttogót, nem a mi rendszerünkre készült. Ezt leszámítva viszont úgy tűnik, hasznos tippek vannak benne.

A Suttogó tippjei közül elég sok olyan van, amire az ember szerintem magától is rájön, ha egy kissé odafigyel a csecsemőjére, legalábbis általam ismert anyukák szokták látni a gyerekükön, hogy most álmos vagy nyűgös vagy éhes vagy unatkozik, anélkül, hogy olvasták volna a könyvet. Ha a csecsemővel játszani akarsz, de ő elfordítja a fejét és becsukja a szemét, akkor értelmes ember könyv nélkül is kikövetkeztetheti, hogy most nem játszani akar. De ha valamelyik viselkedését nem tudod értelmezni, a Suttogó ehhez jó támpontokat ad, mert nagyon részletesen leírja, hogy pl az álmos baba hogyan viselkedik, több szakaszban.

Részemről nehezen tudom elképzelni, hogy ne vegyem fel a síró csecsemőt, és a hordozás is szimpatikus, de persze, majd meglátjuk, mi válik be. Mindemellett a Suttogó értelmes könyvnek tűnik, legfőképpen azért, mert optimista. Sok esetismertetést közöl, amiben a kétségbeesett szülők kiborulva hívták Tracy-t, aki átjött és pár nap alatt megoldotta a problémát. Ezeknek persze részben az a tanulsága, hogy Tracy mekkora profi, mert mindent tud, másrészt viszont az is, hogy a problémákat meg lehet oldani. Ezek gyakran röhejes problémák, amire épelméjű ember magától is ráérez (csendben és sötétben könnyebben alszik a csecsemő, mintha Doors-ot hallgatna), de nekem alapvetően tetszik az a nézet, hogy a problémákat meg lehet oldani.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s