Susan Orlean: Saturday night

Susan Orlean még mindig a NY Times riportere és riportkönyveket (pontosabban literary nonfictiont) ír, ebben a könyvében konkrétan arról, hogy USA-szerte a legkülönfélébb emberek mivel töltik a szombat estét. A könyvet több mint húsz évvel ezelőtt írta, és a jelenlegi kiadáshoz néhány régi helyet / embert felkeresett, ahol lehetett, megtudta, mi történt az illetőkkel azóta, és ezzel az utószóval kiegészítette a könyvet.

saturday-night-lgÖsszesen 24 rövid írás, azaz “szombat este” szerepel a könyvben, Susan elutazott ezekbe a városokba, megismerkedett a nagyon különböző közösségek tagjaival, mindenféle furcsa és érdekes emberrel találkozott, és ezeket megírta. Susan Orlean írásaiban, ebben és a többiben is azt lehet szeretni, hogy teljes egészében a valóságról szólnak, egyáltalán nem színezi ki a képet, nem szépít és nagyon messze áll a hatásvadászattól is, csak megfelelő éleslátással és humorral leírja, amit lát és amit megtud az emberektől, ami mindig nagyon érdekes. Így aztán minden alkalommal rácsodálkozom, hogy basszus, tényleg mennyiféle ember van (ebbe az is beletartozik, hogy mennyi jófej és mennyi hülye) és milyen érdekes a világ.

Húsz évvel ezelőtt tehát ilyesmivel töltötték az amerikaiak a szombat estéiket. Autóikkal fel-alá lófráltak lassú tempóban városkájuk főutcáján (cruising a kifejezés), amit a polgármester épp be akart tiltani. A spanyol katolikusok tizenötéves leányaik elsőáldozóbáljain vettek részt vagy azokat szervezték. A marylandi öregasszonyok polkázni jártak egy polkaklubba. A los angelesi hipszterek ugyanazt csinálták, mint most a los angelesi hipszterek. Egy Joan nevű nő lelőtte a pasiját egy adott szombat este, mellesleg sok családon belüli gyilkosság és pár egyéb bűnözéstípus is gyakran esik szombat estére, más típusok a hét egyéb napjait preferálják. Susan ellátogat egy manhattani milliomosnő híres zártkörű partijainak egyikére, pontosabban inkább annak szervezésébe tekint be, illetve megnézi, hogyan szenvednek a szerencsétlen résztvevők egy bentlakásos fogyókúraprogramban Miamiban. Ilyesmi. A tőle megszokott módon jól ír és jó megfigyelő, szeretjük. 

A könyvhöz tartozik egy előszó is, ami elég elgondolkodtató és arról szól, hogy a szombat este miért érdekes és miben különbözik a hét többi részétől és ez hogyan alakult ki; valamint arról, hogy hogyan van ez eltűnőben (illetve, volt eltűnőben már húsz évvel ezelőtt is). Régebben sokkal többet számított, milyen nap van: pénteken kapták meg az emberek a heti bérüket, szombat-vasárnap nem voltak nyitva a bankok, sem a boltok, nem volt videó, így akkor tudtad csak megnézni a filmet a tévében, amikor adták, max vonalas telefon volt, így akkor tudtál beszélni az ismerőseiddel, amikor azok otthon voltak, stb. Ma az emberek sokkal inkább hektikus beosztások szerint dolgoznak, ma már hétköznap is simán elmehetsz moziba vagy bulizni, bankautomatából kivehetsz pénzt a hét bármelyik órájában, a sorozatodat felveheted vagy letöltheted. Régen a hozzád hasonló gondolkodású vagy ugyanolyan hobbival rendelkező emberekkel együtt töltött idő ritka és ezért nagyon értékes esemény volt, manapság “ha ’55-ös Chevy-rajongó vagy, nem kell megvárnod a szombat estét, hogy a többi, a városodbeli ’55-ös Chevy-rajongóval lóghass, sőt, nem is kell, hogy éljenek ilyenek a városodban, beléphetsz a Chevy 55 google- vagy faceboook-csoportba, követheted a #chevycruising-ot twitteren, és a hét bármelyik napján csetelhetsz más rajongókkal.” Ennek (az internetnek, és a hétvége-hétköznap kisebb mértékű elkülönülésének) nyilván megvannak az előnyei és hátrányai is, Susan felvet pár szempontot, de nyitva hagyja a kérdést.

Susan Orlean honlapja

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s