Murakami Haruki: Norvég erdő

Egyik kedvenc könyvem volt a 2012-es évben, a könyvfesztiválon vettem, mert már olyan nagy volt a kortársnyomás, hogy Murakamit olvassak. Mégis idegenkedem tőle, mert több könyvébe is belelapoztam és egyáltalán semennyire sem szimpatikusak, sem a címük, sem a fülszövegük, sem az, hogy ilyen több szálon futó abszurd szürreális mágikus realizmusnak tűnnek, szóval nem éreztem, hogy nekem bármelyik is tetszene. De a Norwegian wood c. számot szeretem, a fülszövegben nem írtak semmi riasztót, gondoltam, hát jó, akkor legyen ez, és milyen jól gondoltam. A Norvég erdő Murakaminak a normális regénye, amiben a világon semmi szürreális, sem mágikus, sem semmi ilyesmi nincsen, ellenben egy nagyon különleges hangulatú, remek regény.

norvegerdoA könyv egy egyetemista fiúról (Vatanabe Toru) szól, aki a hatvanas években Tokioban jár egyetemre, így a diáklázadásokat is végignézi, bár inkább a kívülálló szemével. Ami igazán foglalkoztatja, az a filmek, a zene, némi visszafogott bulizás, meg két nő, Naoko és Midori. Naoko légies, visszafogott, csendes, neurotikus és nagyon furcsa lány, mint aki nem is ebben a világban létezik; Midori pedig talpraesett, életrevaló kiscsaj. Vatanabe inkább sodródik meg nem találja a helyét, nincs beleszólása az életbe, inkább csak megtörténnek vele a dolgok, és ez a hangulat az egész regényre jellemző. Emberek szerelmesek lesznek, nem világos, miért épp hozzá vonzódik, más emberek meghalnak, az szomorú és szintén megmagyarázhatatlan. A karakterek csodálatosan élőek és kidolgozottak, gyakran szomorúak, bizonytalanok és esendőek. A légies, szinte nem evilági szerelmi szál mellett elég sok halál is van a könyvben, és ami még izgalmas, a finom érzelmek és a teljesen nyílt szexualitás keveredése. Abban a stílusban esik szó a szexről, ahogy gyakran a gyerekek szoktak róla beszélni, amikor még nem világos, hogy ez tabu meg kínos meg buja meg izgalmas. Valami különös nyíltsággal és természetességgel. Nem tudom, hogy a japánok eleve máshogy gondolkodnak a halálról vagy a szerelemről, mint mi, Freud unokái, vagy csak Murakami írt ilyen különleges szereplőket.

Nagyon szép és szomorú könyv, ajánlom. Azt hiszem, a melankolikus jelző illik rá leginkább, csak azt azért nem szívesen használnám, mert van valami modoros kicsengése, nekem egyből lila orgonák meg hamvadó cigarettavég jutnak eszembe, a könyv hangulata pedig semennyire nem ilyen. Mágikus realizmust ne várjunk, az nincs benne.

Még egy apróság a címével kapcsolatban: sokan szidták, hogy fordítói hiba, és a Norwegian wood-ot nem lett volna szabad Norvég erdőnek fordítani, de egyrészt, akkor minek? Másrészt, mint itt a kommentekben Komavary is kifejti, és neki elhisszük, a regény japán címe Norway no mori, ami azt jelenti, hogy Norvég erdő, és a japánok a Beatles-dalt is ezen a címen ismerik, szóval nem kell a rinyálás. Abba már bele sem kezdenék, hogy a “wood” szó angolul is jelent erdőt is, nem csak faanyagot.

A regényből nem olyan régen film is készült, nem néztem meg, mert félek, hogy elrontaná az élményt.

Advertisements

2 thoughts on “Murakami Haruki: Norvég erdő

  1. Pingback: 115. Frankenstein adás | Hármas könyvelés

  2. Pingback: All the lonely people – Murakami Haruki: Norvég erdő | Kevés szóval

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s