Xavier Amador: Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre!

Alcíme is van: Hogyan segítsünk a mentális betegségben szenvedőknek a kezelés elfogadásában?, és tényleg erről szól. Igazából arról, hogy hogyan beszéljük rá a betegségbelátással nem rendelkező, de szkizofréniában szenvedő páciensünket vagy családtagunkat, hogy vegye be a gyógyszert.

nemvagyokbetegA betegségbelátás hiányára könnyű dühösnek lenni, mert olyan érthetetlen, amikor az illető személy már háromszor elhagyta a gyógyszerét, ilyenkor visszaesett és pszichotikus lett, emiatt mindig elvesztette az aktuális munkáját vagy elhagyta a fiúja, mindannyiszor kórházba került és tényleg szarul is volt, például ijesztő hangoktól rettegett, amikor szedi a gyógyszerét, akkor meg jól van. Akkor hogyan lehetséges mégis, hogy nem bírja felfogni, hogy van ez a visszatérő pszichotikus epizódokkal járó betegsége, amin a gyógyszer segít? Elég idegesítő. Amador azonban megismertet minket az anozognózia fogalmával, ami a betegségbelátás hiányát jelenti, és szerinte a szkizofréniának ez is egy tünete. Tehát nem azért nem fogadja el szkizofrén betegünk / családtagunk a betegségét, mert hülye vagy idegesíteni akar minket, hanem mert a betegségi érinti a frontális lebenyének működését, és a rendes betegségbelátáshoz jól működő frontális lebenyre van szükség.

Amador szerint adjuk fel, ugyanis azt sose fogjuk tudni elmagyarázni az illetőnek, hogy ő beteg. Arra viszont a megfelelő kommunikációs technikákkal rá lehet vezetni, hogy a gyógyszerszedés mellett jobb élete lehet, mint a nemszedés mellett. Amador ehhez számtalan kommunikációs technikát ajánl, amelyeket frappáns rövidítéssel is összefoglal, ez a LEAP® modell. Igen, Amador le is védette a betűszót, sőt, mi több, megalapította a LEAP Intézetet, meg mindenfelé tréningeket tart, hazánkban is volt, jelenleg nyolcadik könyvét írja.

A LEAP a következő kommunikációs technikáknak a rövidítése:
L: Listen. Azt jelenti, hogy ne vágj közbe, hallgasd végig, próbáld megérteni, amikor a páciensed / hozzátartozód a pszichotikus élményeket mondja.
E: Empathize. Hogy próbáld meg elképzelni, mit érezhet az illető. Pl ha üldöztetéses téveszméje van, akkor biztos nagyon fél.
A: Agree. Lesznek dolgok, amikben nem értesz egyet a pszichotikussal, de van, amikben igen, ezeket keressük meg és hangsúlyozzuk.
P: Partnership. Egyenrangú kapcsolatot, ha úgy tetszik, szövetséget kell kialakítani az orvos és a páciens között, ahol mindegyiknek lehet szava és tiszteletben tartják egymás véleményét.

Ez a négy “főcím” mind tartalmaz néhány konkrét technikát, hogy hogyan lehet ezeket a valóságban véghezvinni. Például a Listen az nem csak azt jelenti, hogy hallgatsz, hanem úgynevezett visszatükröző meghallgatást jelent. Ennek elemei például a nonverbális kommunikációs jelek: a beteg felé fordulás, térközszabályozás, nyitott, érdeklődő mimika; a nitott, félig nyitott kérdések alkalmazása, nyitott kérdések felől zártak felé haladás; a figyelmet tükröző visszajelzések: „Ühüm”, „Értem”; a parafrázisok, azaz a beteg közlésének megismétlése más szavakkal; és az összefoglalás: a beteg közléseinek összegzése. Mutatom:

Páciens: – Nem tudok aludni, egész éjjel ébren vagyok, a fenti lakók meg akarnak mérgezni, mindent elkövetnek, hogy megöljenek!
Helytelen válasz: – Dehogy akarják megölni, azt maga csak beképzeli.
Visszatükröző válasz: – Értem, tehát rosszul alszik és van egy olyan félelme, hogy ártani akarnak magának.

Hát szóval ilyesmi. Minden betűről szól egy fejezet a könyvben, sok-sok példa-dialógussal, hogy ne csináljuk, hogyan igen, sok esetismertetéssel. Hozzá tartozik még, hogy Amador bátyja, Henry is betegségbelátással nem rendelkező szkizofrén, erről is kapunk pár szívmelengető kis történetet. Magyarországon a módszer KOMP-módszer néven terjedt el, itthon is vannak tréningek néha orvosok és egyéb segítők számára. Azt nem tudom, hozzátartozók számára vannak-e.

Eléggé ambivalens vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert egyrészt maga a módszer valóban hasznos és van értelme. Van értelme annak, hogy egy tréningen megtanítsuk a fiatal pszichiátereknek. Ami azt illeti, igen sajnálatos, hogy Magyarországon a pszichiáterek nem túl nagy számban űzik ezt szerintem (sem más, tanulható kommunikációs technikát, valamiért nálunk nem divat kommunikációs technikákat tanulni). Különösen hasznos megtanítani a hozzátartozóknak, mert az mind a családnak, mind a betegnek jobb, ha normálisan kommunikálnak egymással. Másrészt idegesít, hogy Amador úgy tesz, mintha felfedezte volna a spanyolviaszt, wow, ha azt akarjuk, hogy együttműködjön velünk az illető, akkor beszéljünk vele normálisan, kezeljük partnerként, figyeljünk oda rá, ki hitte volna. A könyv laikusoknak és szakembereknek egyaránt szól, érdekesek az esetek meg minden, de a lényegét egy oldalban össze lehet foglalni, ugyanakkor Amador évtizedek óta ezzel turnézik, tréningeket tart, fellép a Today’s Showban, az emberiség megmentője. Ismerek olyan idős, magyar pszichiátereket, akik sok-sok éve sok szkizofrén beteget kezelnek és maguktól rájöttek, hogy hogyan kell velük kommunikálni, csak nem írtak róla könyvet. De az igaz, hogy mivel nem írtak könyvet és nem turnéznak, nem taníthatják meg soksok fiatal pszichiáternek és kétségbeesett hozzátartozónak. Néha az is idegesített, hogy ugyan hangoztatja, hogy partnerként kezeljük a pácienst, azért néha mégiscsak egy buta kiskutyaként kezeli, akinek így és így kell elmagyarázni, hogy vegye be szépen a gyógyszert (mondjuk ha eközött és a kényszerkezelés között kell választani, akkor nyilván sokkal humánusabb). Szóval mondom, ambivalens érzéseim vannak Amadorral és könyvével kapcsolatban. Nem volt haszontalan elolvasni, könnyed, gyorsan elolvasható, érdekes, néhol természetesen bosszantóan hatásvadász könyv egy alapvetően jó kezdeményezésről.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s