Susan Orlean: Az orchideatolvaj

Az egyik kedvenc könyvem, másodszorra olvasom. Az orchideatolvaj non-fiction, riportkönyv. Arról szól, hogy Susan Orlean, aki a NY Times újságírója, elmegy Floridába riportot írni egy orchidealopásról szóló perről: konkrétan egy indián rezervátumból (egy mocsárból) próbáltak meg kilopni nagyon ritka orchideatöveket. Susan aztán két évet tölt Floridában, találkozik egy csomó orchideagyűjtővel, kiállításokra meg egyéb eseményekre jár, természetesen ellátogat a mocsárba is, mindeközben meg beleássa magát az orchideagyűjtés határtalanul izgalmas történetébe, és hát Susan kiváló riporter. Most én értem, hogy nehéz elképzelni, mi ebben az izgalmas, de tényleg az, higgyük el, és előzőleg engem sem érdekeltek az orchideák.

orchideatolvajSusan többek között abban nagyon jó, ahogy megismerkedik mindenféle emberekkel és minket is megismertet velük: a többnyire különc figurák, akikkel az orchideás kaland alatt találkozik, mind élő és izgalmas karakterek. A legtöbb időt természetesen John Laroche-sal töltjük, aki afféle életművész, egy szakadt terepjáróval jár és az élettörténete abból áll, hogy évekig nagyon-nagyon lelkesedik valamiért, száz százalékig beveti magát, aztán azt megunja és valami másért lelkesedik. Könyvünk idejében épp az orchideákért. John a lopás ötletgazdája, ugyanis az indián mocsárban indiánok leszedhetnek dolgokat, de ő nem, ezért amikor pár indiánnal együtt orchideatöveket hoznak ki a rezervátumból, az jogilag nem egyértelműen bűntény.

Emellett a növénybűntény (növényorzás) mint olyan rendszeresen felbukkan a miami rendőrség jegyzőkönyveiben, betörők lopnak el orchideákat, törpe pálmákat kertekből és gyűjtők fullra beriasztózott és bebiztosított üvegházaiból. De nem csak miamiban, hanem nemzetközi szinten is érdekes sztorik vannak: 1988-ban Moszkvában tartóztatták le azt az amatőr biológust, aki ellopta a Cosmonautot, az egyetlen olyan orchideát, amely a világűrben nőtt, konkrétan a Szoljuz-6 űrállomáson. Sajnos a lopás során a növény elpusztult. Az orchideák egyébként a közhiedelemmel ellentétben nagyon hosszú életű növények, ami azt jelenti, hogy ha megfelelő környezetben vannak, akkor több emberöltőt (több emberöltőt!) is simán leélnek. Az orchideagyűjtők mindig megnevezik végrendeletükben az orchideaörököst. A New York-i botanikus kertben jelenleg is vannak olyan orchideák, amelyek 1898 óta ott élnek.

Az orchideák nagyon sokfélék, mert összevissza mutálódnak, ezért rengeteg családjuk, alfajuk meg egyéb alcsoportjuk létezik. A legkisebb orchidea mikroszkopikus méretű, a legnagyobb akkora, mint egy focilabda. Van egy csomó ronda, vagy nagyon extrém külsejű, meg van, amelyik jelentéktelenül néz ki, de extrém illata van, meg van, amelyik rothadó hússzagot áraszt (fekete orchidea nincs, az csak a Brenda Starr-ban van). Nem egyértelműen szép, hanem érdekes növények. Ezért is kiváló alanyai a gyűjtőszenvedélynek: mindig van egy újabb, ritkább, amit lehet vadászni. Az orchideavadászat fénykora a viktoriánus kor volt, és az akkori orchideavadászok többnyire a kalandor felfedezők és a kíméletlen fejvadászok tulajdonságait ötvözték. Veszélyes terep volt, a Viktória-kor híres orchideavadásza, William Arnold az Orinoco-folyóba fulladt, mások maláriában, tífuszban haltak meg, vagy (igen gyakran) lelőtték őket konkurens orchideavadászok vagy megették őket ellenséges bennszülöttek.

Hát ilyenekről szól a könyv, Susan utazgat, ismerkedik, mocsárban jár, luxushotelekben jár, elmeséli az eseményeket, közben meg cikkeket meg történeteket gyűjt az orchideákról és a hozzájuk kapcsolódó történetekről és azt is elmeséli. Nagyon szeretem, Susan jól ír, tudja, mi érdekes a témájában, éles szeme van, fanyar humora, ugyanakkor jó riporterként nem tolja magát az előtérbe, nem róla szól a könyv, hanem a perről, John Laroche-ról, a gyűjtőszenvedélyről meg a növényekről.

Valamiért a nagyobb könyvesboltok honlapján a romantikus könyv szekcióban szerepel és a fülszöveg is romantikus könyvnek próbálja eladni, ne engedjük, hogy ez megtévesszen minket. Ez pont arra alkalmas, hogy a romantikát keresők csalódjanak, a riportkönyvek célközönsége meg sose vegye a kezébe. Ez egy riportkönyv, nem romantikus könyv, nem regény, Susan Orlean a munkáját végzi és nem jön össze a végén John Laroche-sal. Az se tévesszen meg, hogy a könyv alapján készült Charlie Kaufman forgatókönyvéből az Adaptáció c. film, mivel igen kevés köze van hozzá. Az Adaptáció arról szól, hogy egy (Kaufman nevű) forgatókönyvíró testvérpár filmet akar készíteni a könyvből, amúgy klassz film, de kb bármilyen könyv filmes feldolgozásáról szólhatna. A magyar kiadás a filmet követően jött ki, így a könyv borítója a film plakátja, de a könyvben nem a film története van, hanem maga a könyv. So meta.

One thought on “Susan Orlean: Az orchideatolvaj

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s