Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság

Hogyan sikerült azt a címet, hogy The Weird Sisters, Nyakunkon a boldogságnak fordítani, nem tudjuk, a regény fordítója mindenesetre nyilatkozatban határolódott el a címtől. Így együtt a cím meg a címlap csajos romantikusregényt sugall, pedig ez azért nem tipikusan az a könyv.

A regény három lánytestvérről szól, akiknek az apja kisvárosi professzor, Shakespeare-kutató. A lányok úgy nőttek fel, hogy az egész családban mindenki minden percben olvasott, de úgy, hogy félbehagyott könyvek hevernek szerte a lakásban, olvasnak evés, sorbanállás és főzés közben is. A lányokat természetesen Shakespeare-hősnőkről nevezték el. Apjuk általában Shakespeare-idézetekben kommunikál velük, például amikor Cordelia kap egy levelet apjától, amiben csupán annyi áll, “Gyere, kérjük az istenek kegyét / könnyítsék anyánk szenvedéseit”, akkor egyből tudja, hogy haza kellene utaznia, mert anyja rákos.

Tehát Cordelia, aki foglalkozására nézve kallódó, felelőtlen hippilány, és gyanús, hogy véletlenül teherbe esett, valamint a kosztümös csábító, Bianca, akit épp kirúgtak new yorki állásából, mert sikkasztott, hazautaznak a szülői házba. A harmadik, legidősebb leány, Rose már eddig is ott lakott, mert ő nem költözött másik városba. Rose-nak vőlegénye van és rendes állása, és ő az a típus, aki mindent rendben tart a ház körül meg odafigyel, hogy mindig minden jól menjen. Anyjuk tehát elkezd járni a kemoterápiákra, a lányok meg eleinte titkolják titkaikat (például a terhességet meg a kirúgatást), és próbálják megtalálni a helyüket az életben, vagy abban a kisvárosban, folytatva az eddigi életmódjukat vagy épp új utakat tervezni.

Ez nem egy romantikusregény, hanem emberi kapcsolatokról szól ugyan, szülő-gyerek és párkapcsolatokról is, de mindenekelőtt a három lánytestvér kapcsolatáról, amelyek meglehetősen terheltek, sokszor rettenetesen utálják egymást, kettő szövetkezik egy ellen, a középső lány szenved, mert nem kap figyelmet, és hasonlók. Nagyon tetszik, hogy a történetet többes szám első személyben meséli valaki, aki em az egyik vagy a másik lány, hanem mindhármuk, mintha egy közös tudatuk lenne és az lenne a narrátor, érdekesebbé teszi a könyvet. Érdekes, szórakoztató, laza könyv volt, női problémákkal és Shakespeare-idézetekkel.

Lobo is olvasta

2 thoughts on “Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság

  1. Nagyon bírtam ezt a könyvet és erről eszembe jutott, hogy a talán Citromtorta különös szomorúságát is el kellene olvasnod. Engem valahogy az időutazó feleségére emlékeztet, szerintem gyönyörű. És még szakmailag is némi vonatkozása.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s