Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás

Bezzeg a múlt században még lehetett hinni a Tudományban. Ment minden, mint a karikacsapás, űrhajót építettünk, holdraszálltunk, penicillin, klassz gyógyszereket találtunk ki az őrültség és szomorúság ellen, egyértelműnek tűnt, hogy perceken belül meglesz a rák ellenszere is, aztán majd kezdhetünk újabb és újabb galaxisokat meghódítani, ha a miénkben már nem fér el az a sok egészséges, boldog, örökéletű ember. Úgy volt, hogy 2010-ben már legalább a harmadik Űrodisszeánál fogunk tartani, erre tessék: azóta se mentünk vissza még a Holdra sem, nem tudunk mit kezdeni a bolondokkal, a végén továbbra is nyomorultul megpusztulunk rákban meg infarktusban, a depresszióról meg ne is beszéljünk. A tudomány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Na jó, a penicillin tényleg jó cucc, de a többi? Többet ártott, mint használt. Jobb ötletnek tűnik keresni valami ősi maja makrobiotikus ájurvédikus ezoterikus választ az élet és a diéta nagy kérdéseire. Azonban az átlagos csodatáplálkozás-könyvekkel szemben a Paleolit mégis a tudományba vetett hitünkre alapoz. Miközben párhuzamosan ki is ábrándít belőle.

Azzal érvel ugyanis, hogy a tudomány továbbra is klassz dolog, interleukin-szinteket tudunk mérni, kedvünkre ütjük ki egerek génjeit futurisztikus génsebészeti módszereinkkel, határ a csillagos ég. A probléma “csupán” a mögöttes anyagi érdekekkel van: a cégekkel, akik az amúgy színtiszta és napnál világosabb  eredményeket félremagyarázzák és torzítják. Az emberiség tutiszuper faj volt már a kőkorban is, fülei tiszták, szemei ragyogtak, az összes foga jó volt, és ugyanolyan szuper ma is, csak ki kell válogatni, mi a jó tudomány meg mi a rossz, és nem szabad engedni, hogy átverjenek minket 1. a gyógyszercégek, 2. a kardiológusok, akiket markukban tartanak a gyógyszercégek, 3. a bőrgyógyászok, akiket markukban tartanak a gyógyszercégek, 4. a pszichiáterek, akiket ld. fent, 5. a tejtermelő-lobbi. És ha elég kritikusan szemléljük a mainstream tudományt, és nem hagyjuk magunkat átverni a palánkon, akkor nagyon, nagyon sokáig fogunk élni, jó egészségben, nem lesz allergiánk, sclerosis multiplexünk, szívinfarktusunk, ízületi bántalmaink, csontritkulásunk, depressziónk, pattanásunk, és a hajunk is szép lesz. Nagyon szeretnénk hinni abban, hogy mint emberi faj, erősek vagyunk, egészségesek, és nem is kopaszodunk? Hogy a csúf betegségekért, gyenge, esendő voltunkért és rövid életünkért valami külső ellenség hibáztatható? Bejön az externalizáló attribúciós stílus? Akkor szeretni fogjuk a könyvet.

Szendi tehát prezentálja nekünk a tudomány jelenlegi állását és rengeteg, valódi, impakt faktoros szakfolyóiratból származó közleményt ismertet. Szemmel láthatóan igen alaposan áttekintette a téma irodalmát. Külön fejezet foglalkozik a gabonafogyasztással, a tejjel, a koleszterinnel, a sóval, az omega-3 zsírsavakkal, a D-vitaminnal és napozással, a csontritkulással és a depresszióval. Az alapvető koncepció mindenütt az, hogy a jelenleg tudományosan elfogadott és széles körben hirdetett dogmák (= kenyér oké, tej oké, koleszterin rossz, só rossz, stb.) valójában erősen megkérdőjelezhetőek és számos kutatás mutatta ki homlokegyenest az ellenkezőjüket (= kenyér rossz, tej rossz, koleszterin oké, só oké). A témához egyáltalán semennyire sem értek, illetve csupán annyit, hogy megtanultam egyetemen a jelenleg kritizált dogmákat, úgyhogy valódi választ itt ne várjunk tőlem, halvány fogalmam sincs, mennyi sót szabad enni meg mennyit nem.

A szerző mindenütt nagyon sok vizsgálatot idéz, amelyek állítását alátámasztják. Az objektivitás kedvéért idéz egy vagy két olyan vizsgálatot is, amelyek a mainstream dogmát támasztották alá és a Szendi-féle verziót nem, de ezeknek a vizsgálatoknak mindig alapos és mindenre kiterjedő kritikáját is megkapjuk: kicsi volt az esetszám, rosszak voltak a beválasztási kritériumok, a módszer nem passzolt a kérdésfelvetéshez, kicsi volt a statisztikai erő, egyéb tetszőleges metodikai hibák, majd a szerzők a közölhetőség / anyagiak érdekében félremagyarázták az eredményeket. Igen meggyőző. A Szendi érvelését alátámasztó vizsgálatokról sohasem kapunk efféle kritikát. Kicsit gyanús. Sokszor idéz meta-analíziseket is, hiszen azok több másik vizsgálat eredményei, mint ilyen, nyilván ez mondja ki a végső szót. Kivéve akkor, amikor az idézett meta-analízis eredménye nem támasztja alá megfelelően az érvelést (pl. az jött ki, hogy a tej nem növeli a mellrák kockázatot, pedig Szendi szerint növeli), mert akkor hirtelen kiderül, hogy a meta-analízisek számos korláttal rendelkeznek és egyáltalán nem biztos, hogy csak úgy hihetünk nekik. Egyes mainstream vizsgálatok hibásan oksági kapcsolatot tételeztek fel olyan tényezők között, amik együtt járhattak pl. azért is, mert ugyanaz a harmadik dolog okozta őket – kivéve, amikor Szendi érvelését alátámasztó vizsgálatról van szó, mert ott nyilvánvaló, hogy egyszerre előforduló jelenségek között oksági kapcsolat van. Hát, kicsit gyanús.

Különben ezek mellett / ellenére igen érdekes lenne a könyv, mert remekül rámutat, hogy tudományos eredményeket hányféleképpen lehet értelmezni (ahogy akarod), és ez izgalmas és bátor dolog, és komolyan azon kapom magam, hogy kedvem lenne belemélyedni a témába és utánaolvasni és vitázni. Ami miatt mégis kissé kiábrándító számomra, az az, hogy Szendi ugyanazt teszi ebben a könyvben, mint az “ellenség”: vizsgálatokat a saját nézőpontja szerint értelmezve azt állítja, hogy megtalálta az igazságot, és aki őt követi, az rendbe jön. Azt sugallja, hogy valójában már tudjuk a hosszú, egészséges élet titkát, csak eltitkolták előlünk, de most, hogy lelibben a fátyol, most már senki nem lesz depressziós és nem fog meghalni rákban. Részemről maradok biszkeptikus, és hajlandó vagyok elhinni, hogy a tej ártalmatlan volta nincs megfelelően bizonyítva, de hogy az ellenkezője sincs, az is tuti. Eleve bármilyen olyan állítás, hogy ha ezt vagy azt az étrendet követed, akkor mostantól minden rendbe jön, hazug ígéret, és mint ilyen, nem szép.

Egyéb dolgok, amik kissé zavartak. Szendi sokszor érvel azzal, hogy azért kell neki hinnünk és nem a mainstreamnek, mert míg az utóbbi mögött kemény érdekek állnak és el akarnak adni nekünk valamit, addig ő nem akar eladni nekünk semmit, hanem vértanú forradalmár. Rendben, személyes történetének fényében érthető, de tudományos eredmény magyarázatánál ez nem érv. Az, hogy valami fickót meghurcoltak, mert azt mondta, sok tojást kell enni – az bizonyíthatja, hogy a tudományos világ merev és dogmatikus, de semmit sem bizonyít a tojással kapcsolatban. Még gyanakvóbb vagyok attól, hogy állandóan arra a következtetésre jutunk, hogy nagy dózisú vitaminokat kell szedni. A kőkori ember sokat volt napon, a napfény hatására a bőrünkben D-vitamin keletkezik, ezért nekünk, dobozban élő városiaknak tablettában kell azt bevenni. Énszerintem meg biztos van valami különbség a saját bőrünkön tapasztalt és a tablettában bevett D között, és először mutasson nekem húszéves követéses vizsgálatokat, amiben emberek megadózis D-vitamint szedtek, és nem kaptak tőle rákot. Az omega-3-zsírsavaknál már egészen paranoid vagyok, mert Szendi szerint sok halat kellene enni, de a hal nem finom, plusz tele van higannyal, ezért ne együk, hanem szedjünk rengeteg omega-3 tablettát. És akkor az almáról még nem is beszéltem, ötoldalanként bedobja, hogy reggelire együnk meg egy almát, ha megéhezünk, együnk meg egy almát. Vajon ki áll emögött? Ez kinek az érdeke? (Férjem szerint az almatermesztők maffiája, az Alma Mater.)

További aggályaim: a kőkori ember átlag életkora nagyjából harminc év volt, mert utána megette a kardfogú tigris. A kőkori ember étrendje lehet, hogy akkoriban bevált, de azóta egészen máshogyan élünk, lehet, hogy ilyen környezeti hatások mellett már káros. Kizártnak tartom, hogy tízezer év alatt nem jött rá az emberiség, hogy a tej vagy a gabona halálos méreg (a gyógyszerlobbi csak az elmúlt max 100 év találmánya, az előtte lévő 9900-ban hová tettük az eszünket?). A paleolit étrend egészen biztosan nagyon rossz a bolygónak és nem gazdaságos, eleve ezért tértünk át anno növénytermesztésre, mert abból több embernek lehet enni adni. A kőkori ember tutira nem szedett megadózis vitamint. A depresszió (gyanítom, hogy a többi betegség is, de a depi biztosan) nem egy konkrét betegség, hanem tünetegyüttes, amit számtalan dolog és azok interakciója okozhat, genetikától a neveltetésen át a munkahelyi kudarcainkig, okok színes kaleidoszkópja, és hajlandó vagyok elfogadni, hogy az étrendnek van valamennyi, akár oksági szerepe, de az egyetlen tényező a nagyonsok között. Az étrend megváltoztatása ugyan jól hangzik, de ugyan már: amíg összezsúfolt városokban élünk dobozokban, egész nap értelmetlen munkát végzünk isten szent ege helyett valami monitor fényénél, addig kicsit jelentéktelennek és hiábavalónak tűnik müzli helyett egy almát enni reggelire. Az emberek változatos genetikai konstellációban jönnek világra, ésszerűnek tartanám, ha nem mindenkinek pontosan ugyanaz az étrend lenne hasznos (=lehet, hogy van, akinek nem kéne tejet inni, de én elpusztulnék tejeskávé nélkül). Ennek megfelelően a paleolit diétarendszer számomra ugyanúgy minimum túláltalánosítónak tűnik, mint a mainstream koleszterinelméletek. Nem vitatom, hogy egyes betegségek összefüggenek az étkezési szokásainkkal, de hiába a sok tanulmány, ezt a paleolit cuccot sajnos egyszerűen nem hiszem el.

Stílusát tekintve egyébként nem valami olvasóbarát könyv, a tudományos megalapozottság az olvasmányosság rovására megy, bár néha humoros, de többnyire inkább száraz. Kevesebb szimplán felsorolt idézett vizsgálatot, több szintézist kérünk legközelebb.

Összességében érdekes kísérlet megkérdőjelezni a tudományos dogmákat, látni, hogy az evidenciák lehet, hogy nem is evidenciák, és érdekes ennek a módszertana is, milyen tényezőkből áll össze és mitől lesz populáris egy ilyen ellenhipotézis. És hogy tényleg milyen nehéz eldönteni valamiről, hogy meddig tudomány és honnantól dogmák vs. szekta. Nem bántam meg, hogy elolvastam. Persze attól még semmilyen szabadgondolkodó nem fog ilyen könnyen lenyomni a torkomon a saját szája íze szerint értelmezett vizsgálatokat meg kétes ígéreteket a hosszú, boldog életről. Sem megadózis vitaminokat. Sem almát.

18 thoughts on “Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás

  1. Kb. ugyanerről szól megavitamin nélkül (és tejpártiként) a Vegetarian Myth Lierre Keithtől, bár nem ennyire énközpontú.

  2. Komavary: meg eleve az Atkins is kicsit hasonló, sok hús, kevés szénhidrát. Érdekes, hogy azt tanuljuk, hogy fogazata szerint az ember mindenevő, és mégis ennyire folyamatosan porondon van ez a vega vs. húsevő vita a különböző változataiban.

  3. Úgy tűnik, a vallás és a tudomány nem igazán diszjunkt. Legalább amiatt nem kell aggódni, hogy Dr. Lenkei pénzelné. A pánikról írt könyve van meg (unread), és minél több Szendi-kritikádat olvasom, annál jobban tartok tőle. Ezek szerint szívesen nyúl manipulatív eszközökhöz, és szakmája miatt ez nehezen megbocsátható, úgyhogy az egyetlen kérdés, ami most kattog bennem, hogy vajon ő maga hisz-e ebben.

  4. ez a gyerek: nekem teljesen az a benyomásom róla, hogy tényleg hisz ebben (meg a többiben) és maga is eszi otthon.
    De várjál már, hogy érted azt, hogy szakmája miatt? A pszichológusokra és a pszichiáterekre vonatkozik egy külön törvény, hogy ők nem lehetnek manipulatívak, a többi ember meg igen? Oh, please. :))
    Hát, nézd, a pszichiátriás könyveit nem olvastam, tudtommal azokban a szokásos összeesküvéselmélet (Cégek, stb.) mellett többnyire pszichoterápiát meg életmódváltást nyomat a gyógyszerek helyett, ami azért alapvetően nem egy rossz ötlet (- fogalmazott óvatosan.) De ezt csak így látatlanban gondolom.

  5. Mi ez a kesztyűs kézzel való bánás?!? Na várjatok csak, amint a végére érek, leszedem a szenteltvizet is a műről. Bár ez nem kevés időbe fog telni, mert csak a 35. oldalon vagyok, mert folyton meg kell állnom kiírni a hibákat és önellentmondásokat :-((. Egyébként ha már Lenkei: ugyan nincs nevesítve a könyvben, de az tételesen benne van a Paleolitban is, hogy minél több vitamin, annál jobb, meg Pauling és a C vitamin, stb.

  6. dolphin: Hi :)) Mivel nem értek a témához és nem éreztem kedvet hozzá, hogy elolvassak hatszázezer cikket a koleszterinről, amikor amúgy rohadtul nem érdekel, ezért nem tudok a könyv állításaival érdemben vitázni, ahhoz Te kellesz. (Jó, persze a depressziós fejezethez azért titkon begyűjtöttem a vonatkozó irodalmat, előbb-utóbb meg kell tudnom, hogy most akkor mi az isten van az interleukinokkal tényleg, csak nem volt időm / kedvem alaposan elmélyedni benne.)

  7. Minden bizonnyal lehetnek manipulatívak, ahogy a rendőrök, katonák és biztonsági őrök is erőszakosak, vagy ahogy a varázslók is elvarázsolhatnak muglikat. (Nem hiszem el, hogy ezt az utolsót is leírtam.)
    Ah. Amúgy tök igaz… de így annyi történik, hogy a manipulatív pszichológusok helyett mindenkire haragudnom kell, aki manipulatív. 🙂

  8. ez a gyerek: arra próbáltam célozni, hogy a manipulációt eleve mi találtuk fel, az a csodafegyverünk. (Mármint a pszichológusok/pszichiáterek, meg a nők 🙂

  9. Szia!

    A könyv általad vázolt problémáival egyetértek, és Szendi stílusa sem nyerő nekem mindig.
    Én Gary Taubes könyvét olvastam először, a Good calories, bad calories-t, ha érdekel a téma kissé objektívebb megközelítésben (ősemberezés nélkül), mindenképp javaslom.
    Én a családi magas koleszterinszintre kerestem megoldást, így találtam meg Taubes-t, és ehhez legjobban Szendi könyve hasonlít magyarul (anyukám nem beszél angolul), de csak hasonlít.
    Mindenesetre a glutént, növényi olajokat, hüvelyeseket és a cukrot elhagyva a diétából sikerült a koleszterinszintet normalizálni a család összes problémás tagjánál, és mindez jelentős súlycsökkenéssel is járt.
    Szóval Paleolit ide vagy oda, (engem totál hidegen hagy, mit evett az ősember), sok embernél a rejtett gluténérzékenység és a töméntelen omega-6 túltengés a gyulladásos folyamatokat éltetve (PG2 LTB4, bizonyos tromboxánok) okozhat inzulin- és egyéb hormonális zavarokat, koleszterinszint-emelkedést.

    Egyébként így, fél év “diéta” után elmondhatom, az élet szép és nem olyan kényszerevős hangulatú inzulinszint-ingadozás nélkül és állítólag a sejteknek is jót tesz.

    Üdv:
    Livi

  10. ne tűnj el!!!!!!!!!!
    azért, mert néhány frusztrált f hülyeségeket ír!!!!!!!!!
    te író is vagy, azért írsz blogot is!!!!!!!!!
    neked írnod kell!!!!!!!!!

  11. köszönöm
    h válaszoltál!!!
    szünet
    az néha kell
    de
    nagyon fogsz hiányozni!!!

    lehet
    h én meg
    folytatom?

    rég nem írtam
    most olvasgattam visszafelé

    és örülök
    h van ez a lenyomat
    a mindennapjaimról

    szóval remélem
    csak
    NYÁRI SZÜNET
    lesz nálad…

  12. üdv,

    Nekem úgy tűnt, hogy a könyv egyrészt valóban igaz közhelyeket támaszt alá (ami nem baj), másrészt viszont a neten utána olvasva, úgy tűnik, a könyv által hirdetett paleolit táplálkozás nem állta ki az elfogulatlan és duplavak vizsgálat próbáját.
    Mindemellett szabadon kezeli az inzulinterhelés és inzulinrezisztencia fogalmakat, elhallgatva tényeket, ahol nem támasztják alá az okfejtését (és pl. ennek alapján a bab meg a répa kifejezetten károsnak tűnik, pedig nem az) – másrészt a fránya tények azt mutatják, hogy elvégezve a megfelelő vizsgálatokat, azok nem hozták a paleolit pártiak által elvárt eredményeket. Persze lehet, ezek után mérési hibára, meg mittudoménmire hivatkozni (ahogy Szendi is teszi, könyvében) de végeredményben az egész megkérdőjelezi a könyvben írtakat.

    cels.
    (aki persze táplálkozásában igyekszik kerülni a mesterséges vackokat. Azóta.)

  13. A gabonafélék táplálkozástani szempontból a legfontosabb táplálékaink közé tartoznak. Jellemző a szénhidráttartalmuk, amelynek jelentős hányada keményítő. A gabonák héjukban, illetve a magbelsőben élelmirostokat, celllózt, lignint, pektint tartalmaznak. A gabonafélék fehérjetartalmát érdemes még kiemelni. Figyelnünk kell azonban arra, hogy fehérjetartalmuk nem teljes értékű, ami azt jelenti, hogy nem tartalmaznak ún. esszenciális aminosavakat. A búzafélék egyik fehérjéje a sikér, amely tartalmazza azt a glutént, amelyet kórokként tartanak számon a coeliakia (lisztérzékenység) megbetegedésnél. Szintén a gabonafélék egyes allergén fehérjéi okozzák a gabona táplálékallergiát. A coeliakiások számára tehát tilos a búza, tönkölybúza, durumbúza, kamut, triticale, árpa, rozs, zab fogyasztása. A gabonaallergiás egyéneknek pedig kizárólag az allergén gabonát kell kiiktatni az étrendjükből. A gabonaszemek héjában és héj alatti részében B -vitaminok, a csírájukban pedig zsírban oldódó E-vitamin található. Ezenkívül jelentős az ásványianyag-tartalmuk is: kálium, foszfor, magnézium, kalcium található bennük. Az előzőekből következik, hogy alapvető szerepet játszanak mindennapi táplálkozásunkban. Ezt láthatjuk a táplálkozási piramison is, amelynek alapját a cereáliák alkotják.

    Áttértem a Paleo étkezésre, miért van az, hogy itt ez olvasható?

  14. Én úgy vagyok ezzel hogy aki kipróbálja és jobban lesz az igazolja hogy ez nem kamu,és ha kipróbáljuk 1-2 hónap alatt ha nincs jó irányú változás akkor még mindig visszatérhetünk a hagyományos ételekhez nem?
    Én hiszek Szendibe én antidepresszáns szedö voltam,/4 évig,ameddig szedtem folyamatosan kisebb nagyobb pánikrohamaim voltak,söt szivritmus zavart is csinált nekem a gyógyszer és még sorolhatnám,persze többet ártott mint segített,Szendit olvasva elhagytam és azóta nincs pánikrohamom!
    Ebböl kiindulva számomra hiteles!De mondom ha nem használ 1-2 hónap alatt akkor még mindig lehet választani a hagyományost!

  15. Nekem az a véleményem hogy könnyű úgy ítélkezni, meg véleményeket alkotni, hogy valakinek nincs semmi baja, csak kötekszik. Nekem nagyon tetszett a könyv. Ajánlottam másoknak is egy fórumon, erre jött egy privát üzenet ezzel a linkkel. Úgy látszik az illető nem olvasta végig a kisregényemet az iszonyatos szenvedésemről, és hogy ez a könyv (többek között) erősített meg abban, hogy igenis nem bírom a lisztet, se a tejet – ez van. Hónapokig kísérleteztem és a saját kísérletem meggyőzött. Érdekes a több mint 10 évig tartó pattanásos arcbőröm(ami semmire se javult, pedig mindent kipróbáltam) is egycsapásra megszépült a diéta hatására, pedig még csak nem is eszem paleo szerint, csak a glutént kerülöm teljesen, a tejtermékekből pedig nagyon-nagyon keveset engedélyezek magamnak. Gondolom ez is biztos véletlen, hogy nekem pont úgy működik/reagál a szervezetem a tejtermékekre ahogy Szendi leírja – milyen érdekes. És érdekes, hogy ismerek még olyat a környezetemben akinek szintén így működik a szervezete – annyira nem hülye ez a Szendi. Szóval majd ha egyszer igazán betegek lesztek, akkor majd örültök, és értékelitek majd, hogy vannak ilyen emberek, akik segítenek, és lelepleznek, amíg nincs komoly betegségetek úgyse értitek. És egy könyvből se kell minden betűt elfogadni fenntartás nélkül, elvakultan, mindenki elveheti belőle amire szüksége van, ami segít neki.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s