Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Imádom ezt a könyvet, nagyon klassz. Természetesen anno betiltották mind a Szovjetúnióban, mind hazánkban, mert a legtöbb Sztrugackij-könyvhöz hasonlóan a klasszikus sci-fi mögött tömény moralizálás és társadalomkritika található. Amelyben durván kritizálják a kommunista rendszert, meg úgy alapvetően az emberiséget. De közben atomháború, űrutazás, szerelem, féltékenység, kaland, akció, gonosz rádióhullámok, összeesküvés. Izgalmas és nagyon nyomasztó. Imádtam.

Makszim a Földről (egy 22. századi, nagyon ideális és fejlett Földről) érkezik űrhajójával egy ismeretlen bolygóra, ahol hajótörést szenved. Az ismeretlen bolygó már első pillantásra is elég komolyan nyomasztó, és a regény során ez csak fokozódni fog. Mellesleg kísértetiesen hasonlít a Föld bolygóhoz mai állapotában.* Korábbi háborúkból ittmaradt hadigépezetek kószálnak bekapcsolva félhalott erdőkben, Délen állítólag van valami homoksivatag mutánsokkal, akik az előző atomháborúból maradtak itt, de eleve az van, hogy az egész bolygó nem békében él egymással, hanem több, kis ország létezik, akik összevissza háborúznak. És ez mind semmi, mert országon belül is vannak problémák, furcsán viselkedő gárdisták és úgynevezett korcsok. Makszim űrhajója felrobbant, tehát itt kell helytállnia, ami nem könnyű, mert naiv és jólelkű fiú egy enyhén szólva is zaklatott világban. (Mi sem természetesebb, hogy első pár hónapját a pszichiátrián tölti.) Megismerkedik a Guy nevű gárdistával, majd nyomasztó összeesküvéseket fedez fel sorban, és amikor már azt hisszük, hogy minden a helyére került, a Sztrugackij-fivérek akkor is elő tudnak állni meglepő fordulattal. Plusz a remek humoruk.

Sci-fi-hez képest viszonylag kevés kütyü és technikai részlet van, inkább hasonlít posztapokaliptikus antiutópiára és/vagy kalandregényre. És így 2009-ben is teljesen időszerű és élvezetes. Mekkora bestseller lett volna ez 1969-ben, bele sem merek gondolni.

*”Mint néhány nappal korábban, megint várakozniuk kellett, amíg kitöltenek néhány papírt, amíg a lehetetlen fejfedőt viselő, nevetséges ember valamit rákapar a rózsaszínű űrlapokra, a véres szemű ismeretlen pedig a zöld űrlapokon irkál valamit, egy optikai látásjavító eszközt viselő leányzó lila pecséteket nyom ezekre az űrlapokra, azután mindenki űrlapot és pecsétet cserél, közben belezavarodnak és ordítoznak egymással, a telefon után kapkodnak, végül a lehetetlen fejfedőjű ember magához vesz két zöld és egy rózsaszín űrlapot, a rózsaszínt kettétépi, s egyik felét odaadja a bélyegzőt kezelő leányzónak. A hámló arcú ismeretlen két rózsaszín űrlapot, egy vastag kék kartonlapot és egy kerek fémzsetont kap, rajta valamilyen domború felirattal. Mindezt egy perc múlva átadja egy csillogó gombú, termetes embernek, aki a kijáratnál áll, húsz lépésnyire a lehetetlen fejfedőjű embertől. Ám amikor már kilépnek az utcára, a termetes hirtelen rekedten ordítani kezd, erre a vörös szemű ismeretlen visszamegy, magyarázkodni kezd, hogy elfelejtette magához venni a kék karton négyszöget, magához veszi a kék karton négyszöget, s mély sóhajjal bedugja a felső zsebébe.”

 

One thought on “Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s