Francois Lelord: Hector utazása, avagy a boldogság nyomában

Korábban olvastam a sorozat második és harmadik kötetét, úgyhogy gondoltam, akkor most már itt az ideje, hogy elolvassam az elsőt is. Nagyon hasonló a két másikhoz, de nem ez a legjobb a sorozatban. A Hector és a szerelem titkai némi neurobiológiát leszámítva eléggé banális bölcsességeket közöl, viszont cserébe izgalmas és akciódús történet; a Hector a múló idő nyomában nem olyan izgalmas, ellenben tényleg alaposan és érdekesen elmélkedik az Idő problematikáján. A Hector utazása meg se nem izgalmas, se nem különösebben bölcs, de persze, aranyos azért. És kb. másfél órába telik kiolvasni. 

Hector tehát pszichiáter, lévén első rész, itt alaposabban is elmagyarázza az író, hogy ez pontosan mit takar, ez nekem vicces. Ráadásul a barátnője egy nagy gyógyszercégnél dolgozik, és az a munkája, hogy olyan, furi neveket találjon ki a szomorúságot csökkentő orvosságoknak, amely néven az emberek jobban megveszik. Hector gyógyszereket és pszichoterápiát is alkalmaz, és azt veszi észre, hogy  praxisában egyre több az olyan ember, akinek nincs valami konkrét kézzelfogható pszichiátriai betegsége, hanem csak szimplán nem boldog. 

Hector ekkor úgy dönt, hogy világ körüli útra indul, hátha megleli a boldogság titkát. Találkozik kínai szerzetessel, rákban haldokló fiatal nővel, gyönyörű kínai prostival, afrikai gyerekekkel és bűnözőkkel, illetve egy amerikai boldogságkutató professzorral és annak funkcionális MR-gépével is. Ezektől mind tanul valamit, a tanultakat meg pontokba szedve a noteszébe jegyzi (erre nem tudom, mért van szükség, inkább idegesítő). 

A stílus a szokásos Hector-stílus, ötéves gyerekeknek szóló mesék cuki modorában esik szó komoly dolgokról, úgymint pénz, szerelem, féltékenység, halál, szaké. A végére megtudjuk, hogy az emberek nagyjából milyen körülmények között szoktak boldogok lenni, mi kell hozzá, és mit támaszt ebből alá a tudomány is (a szakét mindenképpen). Vicces, aranyos, könnyed. 

5 thoughts on “Francois Lelord: Hector utazása, avagy a boldogság nyomában

  1. Szia!
    Bocsi, hogy így lerohanlak egy ilyen kérdéssel, de egy picit el vagyok keseredve. Szóval láttam, hogy olvastad a Stalker c. könyvet is, és már nagyon régóta keresem ezt a könyvet az antikváriumokban meg neten stb. És arra gondoltam miért ne kérdeznélek meg, hogy esetleg ha megvan neked akkor eladnád-e vagy esetleg ismersz olyat, aki egy ilyen akcióra hajlandó. Mégegyszer bocsáss meg, az e-mail címedet hirtelen nem találtam. Szép estét!

  2. Harmat Katalin: bocs, de nem, sosem adok el könyvet, ragaszkodom hozzájuk. De ha regisztrálsz antikvárium.hu-n és előrendeled, előbb-utóbb bármi meglesz, bár néha évekbe telik.

  3. Nem rég fejeztem be a harmadik részt. Azért vettem meg, mert rémlett, hogy olvastam nálad erről a bohókás illetőről.

    Furcsa, mert jó is volt és nem is, és megintcsak romokban a fekete-fehér világom. “Ötéves gyerekeknek szóló cuki mesék”, meg “a nagybajuszú filozófus” és hasonló utalások. Grr. Persze az Északi-sarkon is mindenki francia. Másrészt viszont tényleg alaposnak tűnt, és mondott érdekeseket.

    “A pszichiáterek ezt azért csinálják…” részekért plusz pont. 🙂

  4. szia en is olvastam ezt a konyvet(hector avagy a boldogsag nyomaban) es ugy gondolom hogy egy nagyon izgalmas es egymen nagyon komoly ismeretek tudsz szerezni ha olvasod olyan dolgok vannak benne amelyek a hetkoznapi eletben is fontos szerepet jatszanak csak epp ne vesszuk eszre……….:)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s