Francois Lelord: Hector a múló idő nyomában

A Hector-könyvekre Kislány dumált rá még anno, és most nem tudtam ellenállni a harmadik kötetnek. Az történt, hogy megvettem a könyvesboltban egy nap délután, és másnap reggel munkába menet a metrón befejeztem. Klassz, aranyos, könnyed, üdítő, és közben cseppet sem buta könyv, sőt. 

Hector, a francia pszichiáter észreveszi, hogy ő már nem is olyan fiatal, és hogy a betegei nagy részének valami baja van az idővel. Emlékszik, hogy egy kínai szerzetessel régebben sokat vitázott ilyen témában is, és akkor látja egy újság címlapján, hogy a szerzetes eltűnt, nemzetközi bonyodalmat okozva ezáltal. Hector ezért kitalálja, hogy a szerzetes nyomába ered, így elutazik először az eszkimók földjére, ahol egy inuit sámántól és egy amerikai glecscerkutatótól tanul az időről, majd Kínába, ahol volt szerelmétől meg egy kedves öreg angol pártól, ezt követően pedig valami Földközi-tengeri szigetre, ahol egy túlpörgött, pánikbeteg üzletembertől, majd egy pszichotikus pácienstől… és így tovább. (Mennyit keresnek Franciaországban a pszichiáterek, most komolyan?) Utazgatás közben néha filozófusokat olvas, vagy öreg pszichiáter barátjával levelez, aki még több filozófust olvas. 

Lelord szokásos stílusát hozza, ez a könyv is egy mese leegyszerűsítő és kissé gyermekded stílusában van megírva, és ebbe csomagolja bele az Időről alkotott összes kulturális, filozófiai, pszichológiai, vallási elméletet. Benne van minden Pascaltól és Szent Ágostontól kezdve a buddhizmusig, és a természeti népek cirkuláris időkezelése, és a szubjektív időélmény, nem beszélve a halálról, komoly és okos témákat érint leegyszerűsítve és cuki mesenyelven. Időnként gondolatébresztő, végig szórakoztató. A korábbi Hector-könyveknél elmélkedősebb, elgondolkodóbb, kevesebb benne a kaland, izgalom, akció, de azért van egy kicsi. Szerettem nagyon, kár, hogy a fél fogamra se volt elég. 

"Hector tisztában volt vele, hogy manapság, bármilyen témában is rendeznek szimpóziumot, feltétlen meg kellett hívni egy pszichiátert. Kicsit olyan ez, mint a füstölt lazac az állófogadáson: nem mindig jó, de ha nincs, az emberek hiányolják."

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s