Neil Gaiman: The Graveyard Book

Amikor Gaiman itt volt Magyarországon, és vettem neki magyar népmeséket és rajongtam, akkor mesélte, hogy lesz ez az új regénye, a temetős. 

Az első oldalakon egy bérgyilkos késével kiirt egy családot, egyedül a hiperaktív, épp hogy járóképes kisfiú menekül meg. (Nem az első eset a világirodalomban, hogy hiperaktív figyelemzavar menti meg a fiatal főszereplőt a biztos haláltól, gondoljunk csak a kis Vukra). A kisgyerek tehát ahelyett, hogy ágyában maradna, kimászik onnan és az utcán bóklászik, elbóklászik egészen a temetőig, kihagyva így a vérfürdőt. 

A temetőben meg jószándékú holtak veszik pártfogásukba és neveli fel,  gyakorlatilag egy Maugli-történet, csak a dzsungel lakói helyett halottak (kísértetek) vannak, és időnként néhány vámpír vagy a sátán kutyája is becsúszik. A kisfiút Bodnak nevezik el (a Nobody becézése) és szépen felnevelik a holtak, ezalatt mindenféle kalandokba keveredik, megismerkedik egy (élő) lánnyal, valamint lassan kiderül az is, kik és miért nyírták ki a felmenőit. Csomó vicces helyzet adódik abból, hogy Bod sírfeliratokon tanul meg olvasni, és viszonylag kevés ismerettel rendelkezik a való világról, pedig szigorú orosz nevelőnője is van.

"Name the different kinds of people," said Miss Lupescu. "Now."
Bod thought for a moment. "The living," he said. "Er. The dead." He stopped. Then, "….cats?" he offered uncertainly.

A temetős környezet ellenére ez volt az egyik legkevésbé ijesztő Gaiman-könyv, amit olvastam, a történet nem túlzottan fordulatos, inkább kiszámítható, és feleannyira sem bizarr vagy morbid vagy nyomasztó, mint pl. a Coraline. Egynek jó volt, hangulatos, a húgom szerint téli könyv (konkrétan visszaadta nyáron, mert "ezt nem lehet nyáron olvasni, ez téli könyv", ami nem tudom, mit jelent, de találónak érzem). 

7 thoughts on “Neil Gaiman: The Graveyard Book

  1. Hmm, én az “egynek jó volt”-nál azért magasabbra tenném. Szerintem semmivel nem volt kevésbé fordulatos, mint a Coraline pl (vagy csak én nem tudok előre kiszámítani semmit, ez is lehet…), de valahogy itt sokkal jobban ki vannak fejtve az egyes karakterek, ezért (is) színesebbnek tűnt mesélés szempontjából, mint a C. Számomra, persze 🙂

  2. “Amikor Gaiman itt volt Magyarországon, és vettem neki magyar népmeséket és rajongtam, akkor mesélte, hogy lesz ez az új regénye, a temetős.”
    és erről meséltél akkor a blogodban? Mert ez határozottan nagyon izgalmasnak hangzik, de nem emlékszem hogy olvastam volna róla 🙂

  3. kai:
    az volt, hogy interjúzott vele az index, és az ismerősöm az újságíró, és megkért, hogy vegyek könyveket Gaimannek, úgyhogy vettem egy népmeséket meg a Pendragon legendát angolul, és elküldtem az újságíróval, és aztán a dedikáláskor megkérdeztem Gaimantől, hogy tetszettek-e neki, és mondta, hogy nagyon örült, mert szereti a különféle országok népmeséit, és már a felénél tart.
    Írtam róla itt:
    http://isolde.hu/archives/2007/06/30/Breaking_news/
    http://isolde.hu/archives/2007/07/05/Mind_the_gap/
    Itt meg a szóban forgó indexes interjú:
    http://index.hu/kultur/klassz/ngaiman772/

  4. Végül is az ismerőse 😀

    Nekem Miss Lupescu a neve alapján sokkal inkább tűnt románnak, mint orosznak, de nem emlékszem rá, van róla szó, hogy történetesen orosz?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s