Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

Hadd idézzek egy mondatot a könyvesblog kritikájából, mert annyira jól
összefoglalja a lényeget: "Az elátkozott város, elátkozott utcáival,
házaival, az elátkozott
íróval, David Martínnal, aki az elátkozott könyvet írja."
A szél árnyéka írójától, szintén Barcelonában játszódó sötét, misztikus krimi, baljós hangulat, tragikus szerelmek, remek stílus, humor, izgalom, rejtély, még több rejtély, még több baljós hangulat, teljes mértékben letehetetlen.

Az 1920-as évek Barcelonájában David Martín író akar lenni, ezért eleinte egy újság szerkesztőségében dolgozik, ahol milliomos barátja egyengeti az útját. Anyja sajnos korán elhagyta, analfabéta apja pedig gyanús gyilkosság áldozata lett, de Davidnek valahogy mindig akadtak pártfogói, például Sempere, az öreg könyvesboltos (akinek az unokája A szél árnyékában szerepel). Eleinte az újságba ír novellákat, azután pedig A kárhozottak városa című ponyvasorozatba kezd, amely baljós hangulatú, misztikus, filléres és ócska krimik tömeggyártását jelenti. Ezeket a füzeteket Martín utálja és lenézi, de az értük kapott pénzből beköltözik egy baljós hangulatú, misztikus tornyos házba, ahol ki tudja, hogyan őrült és/vagy halt meg az előző tulaj. Nagyjából ezidőtájt pedig feltűnik egy Gyanús Idegen, bizonyos Andreas Corelli, aki talán francia kiadó, bár sosem szabadulhatunk a gondolattól, hogy esetleg maga az Ördög, és megbízza Martínt egy meglehetősen szokatlan témájú könyv megírásával. Rengeteg pénzt is ad érte. Innentől aztán nincs megállás, baljós események történnek, egyre szövevényesebb a történet, sötét dolgok derülnek ki nagyjából mindenkiről, és a hatszáz oldalas könyv ötszázadik oldalán még mindig nem tudom, mi lesz ennek a vége, ki marad életben, ki bolondul(t) meg, bármi lehet.

Ha csak a történetet nézzük, az egy szövevényes, egy kevés természetfelettivel fűszerezett krimi, simán lehetne egy A kárhozottak városa sorozatból, amit Martín tömeggyárt. Az Angyali játszma azonban remekül összerakott regény: minden szereplő klasszul kidolgozott, összetett személyiség, és mindehhez a huszas évek Barcelonájának hangulata, sikátorok, libegő, az elhagyatott Güell-park, tornyos házak, vezetékes telefon. Zafón stílusa néha tárgyilagos, néha azonban iszonyatosan és határtalanul pozőr, sötéten baljós, és ez részben vicces, részben remek hangulatot teremt.

De hadd idézzem a regényből azt a részt, amikor David Martín tanácsot ad a krimijével elakadt kezdő írónak: "Eulália sehogy sem talált megfelelő kulcsmozzanatot a regényhez, ezért javasoltam, hogy adjon neki baljós tónust, hegyezze ki az alaptémát egy rejtélyes könyvre, amit valami háborgó lélek szállt meg, és körítse másodlagos, természetfeletti jellegű epizódokkal." Nos, Zafón pontosan ennek megfelelően cselekedett az Angyali játszmában, valamint remekül ír, ami így együtt nagyon jó, különleges stílusú könyvet eredményez. Hátborzongató, rejtélyes, misztikus történet baljós tónussal és
pozőrködéssel, valamint a ponyvakrimi és a szépirodalom üdítően vicces
és meglepően működőképes vegyítésével.

Sokkal jobban tetszik a nyelvezete és a humora is, mint A szél árnyékának, ezt azonban a fordítás számlájára írom, kevésbé cirkadalmas, valahogy gördülékenyebb, jobban eltalált. Az utcanevek ugyan néha spanyolul, néha magyarul szerepelnek, de ezen simán túlteszem magam, mert egyébként, bár nem olvastam az eredetit, klassz fordításnak tűnik.

11 thoughts on “Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

  1. Nem is tudtam, hogy ez magyarul megjelent! Köszi az infót. Én A szél árnyékát angolul olvastam, nagyon jó volt, gyönyörű nyelvezettel. Szóval lehet, hogy tényleg a magyar fordításban volt a hiba. Én maradok az angol verzióknál.

  2. Nekem egyaltalan nem tetszett a könyv. Olvastam A szel arnyekat, utana hetekig nem tudtam mas könyvhöz nyulni, annyira a hatasa alatt voltam, de ez?! Nagyot csalodtam. Nincs rendes lezarasa a sztorinak, az egyetlen, ami bennem megmaradt az egeszböl: egy nagy kerdöjel.

  3. Hát igen. Elbizonytalanodtam, amikor olvastam a lelkes leírásodat: miért nem tetszett ez nekem, mikor valakinek pedig ennyire? Igaz, ami igaz, én nagy elvárásokkal vágtam bele, mert azt az élményt vártam, amit A szél árnyéka adott: többnapos elvarázsolódást. Olyan könyv volt, ami befurakodik az ember álmaiba. Az Angyali játszma is valami ilyet szeretne, de túl hosszú, és egyszerűen az az ember érzése, hogy Zafón felbuzdulva A szél árnyéka sikerén egyszerűen elővette azt a jól bevált formulát – csak sajnos, ez ebben a könyvben túl átlátszó lett. A szereplők is olyanok, akikkel nem szívesen közösködik az ember, folyton szenvednek, fáznak, éheznek, több sebből vérzenek, és mindehhez csak egy misztérium-szószt (na, nem találom a jó kifejezést) kapunk magyarázatként. Persze azért a két ünnep közti nyugis, időn kívüli időben ráért az ember ezt elolvasni. Dolgos hétköznapokra nem ajánlom.:)

  4. Szilvi: bocs, hogy kommentben válaszolok, de szeretném tartani, hogy egy bejegyzés= egy könyv.

    Szóval 2008-ban szerettem:
    Bob Dylan: Krónikák
    Becher Nándor: Mesél a brenbergi múlt
    Boris Vian: Piros fű

    Nem tetszett:
    Tokaji Zsolt: Szólítsatok Brad Pittnek
    Joyce Maynard: Otthon a világ végén

  5. még csak most olvasom, úgyhogy nem is a tartalomhoz szólnék.
    ha nem szentségtörés itt ezt felhozni, akkor a borítóról egy mondatot.
    Most csak én vagyok ilyen félresikerült képtársítással megáldott, vagy másnak is egy birodalmi jelkép ugrik be a könyvfedél képéről?

  6. Most fejeztem be a könyvet. ua a véleményem mniki-nek: hatalmas kérdőjel maradt bennem, nem is nagyon értem az egészet. azon kívűl szerimtem is hosszúra sikeredett.

  7. Sziasztok.
    Én két hete tettem le a könyvet, egy hét megállás nélküli olvasás után. A szél árnyékával én németül találkoztam. Valóban lebilincselő, magával ragadó regény, még napokig “benned van”. Hogy Zafón annak sikerén felbuzdulva írta-e az Angyali játszmát, azt talán tőle lehetne megkérdezni. Viszont szerintem ez is jó, nagyon jó könyve. Ezt sem tudtam letenni, és ennek is még napokig a hatása alatt voltam. S szerintem igenis kell a végére az a kérdőjel. Az olvasónak. 🙂 További sok jó Zafónt kívánok mindenkinek.

    kisstigris

  8. Barcelonában a reptéren vettem meg találomra Zafón regényét. Már a gépen teljesen belemerültem, igazán misztikus hangulatba ringatott a könyv. Kíváncsi voltam a magyar fordításra, ezért elolvastam magyrul is. Nekem ez is tetszett, teljesen azonos hangulatot sugárzott a spanyol (eredeti) verzióval. Hozzászólásaitokból kiderült, hogy szerencsém van, hogy a Juego ded angel-el kezdte, mert így nem fog az a csalódás érni- mint több Zafón olvasót- , hogy rosszabbnak találták ezt a regényt, mint az előzőt. Megnéztem YouTube videókat az íróval készített interjúkból, nagyon szimpatikus és hiteles nyilatkozatai vannak a regényekkel kapcsolatban. További kellemes tapasztalatokat mívánok mindannyiunknak!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s