M. M. Weissman, J. C. Markowitz, G. L. Klerman: Clinician’s guide to interpersonal psychotherapy


Az interperszonális pszichoterápiáról akartam olvasni valamit, konkrétan, hogy mi az, de semmiféle magyar nyelvű forrást nem találtam. ami azért szomorú, mert az egyik legjobban bizonyított hatású pszichoterápiás módszerről van szó, ami mellesleg rém egyszerű (persze ezt akkor még nem tudtam). Végül annyira megelégeltem, hogy semmit nem tudok erről, de még azt se, hogy nagyjából mi az, hogy megrendeltem az első kezem ügyébe eső könyvet az amazonról. Hálistennek jól választottam, rövid, közérthető, gyakorlatias és hasznos leírás a terápiás módszerről.

Az elején mintegy hetven oldalban megtudjuk, mi az interperszonális pszichoterápia (továbbiakban IPT). Persze, nem árulom el, mert fel vagyok háborodva a magyar pszichoterápiás irodalom hiányosságán, akit érdekel, rendelje meg magának.

Na jó, nem. Az IPT-t depresszióra dolgozták ki eredetileg, és azon alapszik, hogy a hangulatunk függ az emberi kapcsolatainktól. Ki gondolta volna. Szóval, ha javítani akarunk a hangulatunkon, akkor itt nem a gondolkodásunkon kell változtatni (mint a kognitív terápiában) és nem az elfojtott izéinkkel kell dolgozni (mint az analitikusban), hanem az emberi kapcsolatainkkal kell effektíve megtenni ezt vagy azt.

Az elején a pácienseket négy nagy csoportba sorolja, attól függően, hogy milyen interperszonális probléma dominál náluk. Ez a négy csoport a gyász (ha valaki azért depressziós, mert elveszített egy fontos személyt), a szerepvita (hogy mi a szerepem a kapcsolatban, arról mást gondolok én és mást pl. a férjem), a szereptranzíció (megváltozik az életben betöltött szerepem felfelé vagy lefelé: beteg leszek, munkanélküli leszek, nyugdíjba megyek, előléptetnek, gyerekem születik stb., és a Változástól leszek depressziós), illetve a szerepdeficit (ha valaki szimplán nem tudja, hogyan kell kapcsolatokat építeni és azokban működni, mert világéletében magának való szociális fóbiás magányos volt). Ezek mindegyikére pontról pontra kidolgozott terápiás módszer van.

A könyv másik felében arról van szó, hogy mivel a depresszióra annyira jól bevált az IPT, ezért más kórképekben is kipróbálták, ehhez néha kellett módosítani picit, pl. szorongás, evészavarok, bipoláris zavar. A függelékben még Hamilton depresszióskála is van, meg leírják, hol tanulhatsz meg mindent az IPT-ről, ha ezt akarod csinálni. Ezt szeretem az amerikaiakban, komolyan, hogy a sok elméleti ködösítés, Titkos Társaságok, nagymúltú ősök, misztikus próféták meg egyéb helyett kézzelfogható, gyakorlatias pszichoterápiás irodalmat képesek írni. Mindazonáltal azt gondolom, hogy az IPT egy kissé túlságosan leegyszerűsítő, az emberi lélek azért bonyolultabb ennél, de nem minden pszichoterápiában akarjuk az emberi lelket egészében boncolgatni. Kisebb változások eléréséhez pedig az IPT hasznos lehet. Persze, sose próbáltam, csak olvastam róla egy könyvet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s