Paul Auster: A szem önéletrajza

Alapvetően Paul Auster-rajongó vagyok (és már akkor az voltam, amikor még nem volt trendi! :), ezért aztán megvettem a verseskötetét is. Mert A szem önéletrajza verseskötet, Auster, amikor még fiatal volt, és még nem jött rá, hogy különös hangulatú regényeket kell írnia, versekkel is próbálkozott, amit igazán nem róhatunk fel neki.

Egyébként Paul Auster prózai munkásságának és életrajzának ismeretében nekem személy szerint nekem végig az a gyanúm, hogy ő se vette komolyan ezeket a verseket, úgyhogy annyira nekem se kell őket komolyan vennem. Remélem.

Szabad vers, szabad asszociációk, többnyire egymás mellé dobált szavak vannak főleg, amikből néha összeáll valamilyen különleges hangulat, néha meg nem nagyon áll össze semmi. Néhány mondat vagy szófordulat tetszik, és visszatérek rá; van, ami szörnyen rossz; a legtöbb igazából semmi extra. Egyébként, ha megkérdeztek volna, vajon milyen verseket írt az ifjú Paul Auster pályája kezdetén? Akkor pontosan ilyeneket mondtam volna. Elrugaszkodott, művészieskedő, megfoghatatlan, hű-de-iszonyúan absztrakt és szürreális, ami néha még működik is, de nem világrengető. Ha középiskolás lány lennék, és a két évfolyammal felettem járó jóképű srác írta volna ezeket a verseket, akkor talán lelkesednék, hogy uramisten, mekkora költő. És asszem középiskoláslány-koromban tényleg nem írtak rosszabbul a fiúismerőseim.

Szóval nem, Paul Auster versei nem valami jók, nem tudom igazán utálni őket mégse, mert egy elfogult olvasó vagyok. De bárki másnak a versei lennének ezek az ÉS-ben, már rég az esőerdőket emlegetném felháborodottan. Beírok ide egyet, mégis, lássuk, miről van szó.

Látható

A villámlás tekercsei kifelé tekerednek
a kettéhasadt téli éjszakában: mennydörgést
cipel egy csillag – mintha

a kísérteted haladt volna át, égve
a tű fokán és ékelte volna be
magát a semmi
mélyébe.

A fordításra kell még mindenképpen beszólnom. Kezdjük ott, hogy persze, ki tudja, milyenek voltak a versek eredetiben, lehet, hogy világrengetően jók, csak a fordításban ez nem jött át, mondjuk ezt azért kétlem. De. A lábjegyzet.

Fordítók között ősi vita, hogy lábjegyzeteljünk-e vagy inkább magyarítsunk vagy semmit. Részemről nagyon komolyan a lábjegyzetelés elkötelezett híve vagyok. De versben becsillagozni és lábjegyzetelni azért egy kicsit gáz szerintem. Ott van például a Braille c. vers, ami mindjárt az elején olyanokról szól, hogy mi olvasható meg mi nem. Amúgy szerintem az azért valamennyire köztudott, hogy a Braille-írás az a kis dombornyomott jelrendszer, amit a vakok a mutatóujjukkal olvasnak. Vagy nem? Itt a fordító mindenesetre becsillagozta a vers címét(!), és alul odaírta, hogy" Louis Braille (1809-1852), vak francia oktató, a vakírás megalkotója." A vers szempontjából szerintem tökéletesen irreleváns, hogy Braille ki és mikor élt. Persze, lehet, hogy valaki jónak tartja ezt a fajta megoldást, engem mérhetetlenül idegesített. 

Például egy Auster-vers angolul
A Visible c. vershez (ld. fent) zenét írt Wuorinen nevű kortárs hegedűművész, itt meg lehet hallgatni belőle mintát, de erről nem tudok véleményt mondani, mivel fogalmam sincs a komolyzenéről. 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s