Tringer László: A gyógyító beszélgetés

Egyszer már olvastam ezt a könyvet egyetemista koromban, sőt, valójában az első pszichoterápiás könyv volt, amit életemben olvastam. Most meg vizsgázom belőle, úgyhogy megint elővettem.
A könyv a rogersi, humanisztikus pszichoterápiás irányzatról szól, ami az analitikus és a behaviorista irányzatok mellett a harmadik nagy pszichoterápiás iskola. Rogers határozta meg például a ma már szinte mindenfajta pszichoterápiában használatos terapeuta-változókat, vagyis, hogy a terapeuta legyen empatikus, feltétel nélkül elfogadó és viselkedjen a lehetőségekhez képest őszintén. A könyv maga így másodszorra egy kissé túl száraz és elméleti, valamint az is zavart néha, hogy könyörtelenül kritizálja más iskolák elméleteit, pl. az analitikus indulatáttétel-fogalom bírálatának egy külön fejezetet szentel. Nem szeretem, ha egyik pszichoterápiás iskola a másik kritizálásával határozza meg magát. De azért alapvetően nem rossz ez a könyv, a rogersi elméletet, és tágabban a pszichoterápia, mint olyan lényegét remekül bemutatja, ami azt illeti, emlékeim szerint első olvasáskor konkrétan belelkesültem, hogy hű, ez tök jó, én is pszichoterapeuta akarok lenni.
Ez egyébként kezdőknek szóló könyv, tehát olyanoknak, akik mit sem tudnak a pszichoterápiáról, mondjuk, lehet, hogy ahhoz képest kicsit nehéz olvasmány, de legalább többnyire elméletileg megalapozott.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s