Judith Viorst: Szükséges veszteségeink

Értelemszerűen a veszteségekről szól a könyv, vagyis az emberi élet azon eseményeiről, amikor ki kell csekkolni az anyaméhnek nevezett luxusszállóból, testvérünk születik, le kell mondanunk valamiről, kirúgnak az állásunkból, elhagy a szerelmünk, vagy csak kiderül a szerelmünkről, hogy egy idióta, ellopják a táskánkat, meghalnak a szeretteink, aztán meghalunk mi. Hogy hogyan formálják a személyiséget ezek a veszteségek, és hogyan birkózunk meg velük (vagy hogyan nem). Szerintem ez ígéretes, érdekes és fontos téma, különösen, hogy "rohanó világunkban" szeretünk úgy tenni, mintha ilyen események nem is léteznének (és ha mégis, egyes kísérletek szerint be kell kapni pár szem béta-blokkolót, nehogy neadjisten rögzüljön a traumatikus emléknyom).
Szóval lehetett volna jó is ez a könyv, ellenben borzasztó. A csaj nem tud írni, ráadásul hatásvadász, ráadásul időnként feminista propagandát nyomat. Nagy rajongója vagyok a dinamikus elméleteknek (tudatalatti, analízis, miegymás), de itt azt gondoltam, sikítok, ha még egyszer szerepel ezen az oldalon az Ödipusz-komplexus vagy a péniszirigység, halálra idegesít ugyanis az a feltételezés, hogy az ember életében minden, a személyiségfejlődése szempontjából említésre méltó dolog ötéves kora előtt történik. Halálra idegesít, hogy az írónő, akárcsak mintha Mussolini beszédeit kellett volna megírnia, hatásvadász módon ugyanazzal a kifejezéssel kezd egymás után tizenakárhány mondatot (megmutatom). Halálra idegesít, hogy állandóan Virginia Woolfnak szól be, E/2-ben, amikor ő már meghalt és nem tud válaszolni. Halálra idegesít, hogy itt egy ilyen jó téma, és akkor nem lehetett írni róla egy jó könyvet. Halálra idegesítenek a hosszú mottók és az ömlengő versidézetek. Halálra idegesít, hogy egy csomószor a saját életét meséli, a családjáról sztorizik. Ha erről akar mesélni, írjon blogot. Halálra idegesít a fordítás is, bár nem tudom, a rossz írásból mennyi a fordító hibája.
Jó, van pár értelmes gondolat a baráti kapcsolatokról és talán néhány a házasságról.
Ha Freud egy nem túl kreatív, annyira talán nem is okos, ellenben rosszul író feminista nő lett volna, akkor ilyen könyvet írt volna pont. 

3 thoughts on “Judith Viorst: Szükséges veszteségeink

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s