Richard Morgan: Valós halál

"A cyberpunk és a keményvonalas detektívregény lenyűgöző ötvözete" /The Timestól idézik ezt a borítón/, és előrebocsátom, hogy a lenyűgözővel tudok azonosulni. Cyberpunkot sosem olvastam, és tudom, hogy mi az, de nincs vele sajátélményem, a noire-t viszont felismerem. Tehát igen, valóban klasszikus detektívregény, az ex-elitkatona vagány(kodó) főhős jamesbondosan megdugja milliomos megbízója dögös szőke nejét and such (csak azért merek spoilerezni, mert ezt már a fülszövegben is elárulják). Mindemellett annyiban nem klasszikus detektívregény, hogy a 25. században játszódik, az emberek a tudatukat a tudattokjukban tárolják és bármikor letölthetik egy új testbe. Ha valaki meghal vagy börtönbe kerül, az csak "tárolóba" kerül, és majd letölthetik a tudatát új "burokba". Ezek a dolgok persze egészen új típusú bűnelkövetésre adnak lehetőséget, de nem baj, mert a főhős, mint mondtam, érti a dolgát. Különös neve – Takeshi Kovacs – egyébként onnan ered, hogy Morgannek bejöttek a japán és a kelet-közép-európai nevek, valamint volt egy Kovacs nevű francia levelezőtársa. Nekem már eleve az nagyon tetszett, hogy detektívregény-klisék cyberpunk környezetben, bejött az író humora is, és mindehhez még külön csemege volt, hogy a messzi-messzi Harlan világán Új Pestnek nevezik a várost, meg hogy Kovacs nevét persze senki sem tudja helyesen kiejteni. Nem beszélve a katolikusokról. 
Annyira tetszett a könyv, hogy a fordításra sincs kedvem igazán beszólni, az a benyomásom támadt, hogy egy nem túl tapasztalt, ám annál lelkesebb fordítóról van szó, aki mondjuk néha kicsit bénán ültetett át a magyarba káromkodásokat és speciális kifejezéseket, de amúgy vicces és gördülékeny. Azért azt jegyezzük meg, hogy könyv eredeti címe – Altered Carbon – sokkal jobb.

rpg.hu ismertető
Richard Morgan oldala
Wiki

 

4 thoughts on “Richard Morgan: Valós halál

  1. Volt Csáp Gézás ajánló is a könyvről, ímé a link: http://csapgeza.blog.hu/2006/11/24/richard_morgan_valos_halal

    Ami a kiberpunkságát és noirságát illeti, kicsit néhol utánérzésnek tűnt – kezdve azzal, hogy ha megfeszülnek sem lehet még egy annyira blazírt és kemény nyomozót megteremteni, mint Sam Spade – de kétségtelenül magával ragadó a regény. Nehéz letenni, és jó olvasni.

    OFF:
    Kiberpunkból, ha egyszer nekilátsz, akkor Gibson: Neurománc és Stephenson: Snow crash. Nem vagyok trú, az utóbbi kicsit képregényesebb világát jobban kedvelem.

  2. A cyberpunk alapműnek kikiáltott mű valóban William Gibson Sprawl (Neurománc-) trilógiája (Neurománc, Számláló nullára, Mona Lisa Overdrive).

    Magyarban keresd a 2005 végén a Szukitsnál kiadott “William Gibson teljes Neurománc univerzuma” c. kötetet, amiben a korábbi kiadások feljavított, részben újrafordított változatait találod, és ezzel jársz a legjobban, ha először olvasod.
    (A ma már csak antikváriumokban fellelhető korábbi kiadásokban sok hiba, és gyötrelmes fordítási bakik voltak).

    A cyberpunk egyébként egy címke, amit a fenti trilógia elsőnek megjelent (1984-es) regényére, a Neuromancerre ragasztottak. Bizonyos sajátosságai, szemléletmódja szolgált mintául később a cyberpunk alatt összefoglalt klisékre épülő újabb műveknek (könyvek, filmek, szerepjátékok).

    Ezzel együtt Gibson kb annyira cyberpunk író, mint Tolkien fantasy író – csak megteremtett egy (akkor) újszerű ábrázolásmódot, amit aztán az epigonok vérbeli cyberpunkká ill. fantasyvé fejlesztettek.

    Hogy képben legyél, pár kulcsfogalom a cyberpunkhoz (illetve Gibson alapművéhez):

    – valós és virtuális világok egymásra hatásai, kérdései
    – mesterséges intelligenciák léte, motivációi, kiterjeszkedése
    – mentális, pszichológiai és hasonló kérdések (ebből a szempontból neked a Neurománc csemege lesz 🙂 )
    – a közeljövő sokkolóan élénk, részletgazdag leírása
    – a kortárs informatikai, biotechnológia lehetőségek és kockázatok erőteljes, brutális továbbgondolása
    – fájdalmas-érzékeny-művészi utalások és visszacsatolások a jelenkorra és a múltra
    – (vér! szex! akció! de csak amennyire adja a világ)
    – multikulti globalizált, kizsarolt, rettentő és gyönyörű, ambivalens világ

    Ez pedig a Szukits-féle “Neurománc univerzum”-hoz az egyik fordító által írt alternatív fülszöveg:

    “Sokak szerint a számtalanszor elképzelt és ábrázolt jövő valójában olyan lesz, mint saját jelenkorunk digitálisan feljavított változata. Elképesztően kifinomult, az egész világra (és azon is túl!) terjedő számítógépes hálózatok szövevénye. Az információkezelés és az elektronikus bűnözés új horizontját jelentő cybertér.

    A szórakoztatóipar megújhodását hozó szimstim rendszerek; mindenható mamutvállalatok, irdatlan városok. Különc milliárdosok, profi adattolvajok, vállalati zsoldosok, utcai szamurájok, esendő emberek, ősi és vadonatúj gondolatok, vágyak, félelmek, összegabalyodó sorsok. Áramkörökben szunnyadó személyiségek, önállóságra áhítozó mesterséges intelligenciák, virtuális valóságban testet öltő démonok.

    Művészet és harcművészet, küzdelem és cselszövés, kaland és titok, krómcsillogás és rozsdatemető. Kelet és Nyugat, Föld és világűr. És mindezek mögött és felett egy roppant ívű történet, amely legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol…”

    Lassan ideje rávetned magad, Isolde 🙂 de nem egy lektűr lezser (a Szukits kötet meg Biblia méretű, de mégis feltétlenül azt olvasd el, ne a korábbi kiadásokat.)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s