Neil Gaiman: Stardust

A Stardustot is olvastam már egyszer, de akkor kölcsönbe kaptam, most viszont rábukkantam egy horvátországi könyvesboltban és örömömben ki is olvastam rögtön.
Anglia, eldugott kis falu. A falu mellett Fal húzódik, amin tilos átmenni, mert mögötte kezdődik kb. Tündérország, ez alól csak a kilenc évente megrendezett Vásár jelent kivételt. A faluban rendes britek szántanak-vetnek, kivéve Tristran Thornt, aki a szokásos kissé lúzer Neil Gaiman-főhős fiatalember. Bele is szeret egy falubéli leányba, aki puszta kacérságból azt mondja neki, megcsókolhatja, ha idehozza neki az épp a szemük láttára lehullott csillagot. Sajnos (?) a hullócsillag a Fal mögé, a bűbájos vidék területére esik, így Tristran felkerekedik és elindul, hogy megszerezze. Időközben természetesen kalandokba keveredik, kiderül, hogy a csillagra többen is pályáznak, némelyek kifejezetten ártó szándékkal, valamint, hogy a csillag valójában egy meglehetősen undok lány.
Gaiman szövegét nagyon szeretem, humoros, a Stardust meg egy időnként picit sötét tündérmese, bárcsak Tim Burton filmet forgatna belőle.

8 thoughts on “Neil Gaiman: Stardust

  1. Szerintem nagyon gagyikat írsz… Olyen semmiket.

    Nézd Isolde!

    Sztem tragikomikus, lesújtó a blogszereplésed, tényleg olyan naplementés-gagyi, ahogy valaki írta és viccelte, de ezzel nem akarlak megbántani. Kislány korodban pontosan vonalaztad-margóztad az irkáid. Hm?

    Szeritem a blog nem arról szól, hogy a megrögzöttségeinket súlykoljuk, messziről lesajnálva a gyerekeket, a huszonéveseket, és messziről lesajnálva a jobbik énünk.

    A blog sztem nem a hülyeségünk kataton nyomeszolásáról szól. Nem a legbutább alkalmazkodókészségünk buta szájbervirulenciájáról szól. Nem a fellengzős sötétségünkről szól.

    Isolde! Menj el!

    A blog a szabadságról szólNA, amire sztem Te nem vagy már alkalmas.

    Légy boldog, légy szabad és büszke!

  2. Közöm nincs ugyan hozzá, se kutyám, se macskám ő, de Isolde csak ne menjen el. Különben is, honnan menjen el? a webről? és hová? Meg ezek a lelkizések se ide valók, arra ott az énblogja (őblogja). Ez itt egy olvasónapló, Isoldeolvas, valami lecsapódik benne az olvasmányok nyomán, akik meg erre járnak, kicsit hozzászólnak. Ha egy könyvről Isolde jót ír, akkor kedvet csinál hozzá másoknak is. Ha hülyeségeket ír, mert nem értette meg, akkor úgyis lesz egy csomó olvasó, aki helyre teszi a fejét, kiegyengeti a hiányosságokat, tippeket ad a további olvasmányokhoz. Ráadásul ezek másoknak is hasznosak lehetnek. Szerintem Isolde maradjon, olvasson, írjon. Inkább olvassunk ilyen blogokat, mint olyan gázhegyeket, hogy jaj ma kettesre felelt kémiából és ebédre megint mákos tészta volt meg hogy a barátja/barátnője milyen édi/undi.

  3. hátétépé, az isten szerelmére, mikor unod már meg, hogy engem zaklatsz? Ne olvass engem, olvass olyat, ami tetszik neked. Valamint, ha az isolde-bloggal van bajod, akkor valóban inkább ott mondd el, ne itt.

  4. Viszont a Mirrormaskkal ellentétben ez egy viszonylag komoly költségvetésű, egész estés és nem kizárólag animációs film, bár ez persze még semmit sem jelent, ahogy de Niro vagy Michelle Pfeiffer sem a stáblistában. De hátha…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s